Seite - 328 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

328 védte a molnár csalárdsága ellen. Nem csoda tehát, ha övéivel együtt örökös Ínséggel küzdött, s minthogy minden engedetlenségét irgalmatlan pénz- birsággal és korbácscsal büntették, panaszai pedig csak arra szolgáltak okúi, hogy még embertelenebb bánásmódban részesüljön, a parasztság gyakran pusztán hagyta házát és telkét, sokan meg öngyilkosok lettek. A nagy háború közben és után végbement óriási birtokváltozások nagy számú idegen nemességet vontak az országba; ilyenek az Eggenberg, Dietrichstein. Aldringen, Königsfeld, Hartig, Spork, Fürstenberg, Oettingen, Pötting, Desfours, Clam, Bredau, Morzin, Mannsfeld, Bouquoy, Gallas, Schaffgotsch, Lützow, Kaiserstein, Khuenburg, Fahrensbach, Adlersberg családok, János Adolffal (meghalt 1683) pedig a roppant jószágokat szerző Schwarzenbergek és sok mások, kik a lakosság iránt gyakran a legcsekélyebb jó indúlattal sem viseltettek. Sokszor nem is laktak Csehországban s birtokaik kezelését, jogaik intézését tisztjeikre bizták, kiknek önkénye és haszonlesése a jobbágyok nyomorúságos helyzetét még inkább fokozta. Ez állapotokon kivűl franczia, német és magyar (Thököly-párti) ügynökök izgatásai, melyekkel e háborús időkben a császár ellenálló képes- ségét bénítani próbálták, valamint az akkor Csehországban pusztító pestis alkalmából az udvar ellen teijesztett hallatlan rágalmak s a tömegek babonája okozták, hogy 1680-ban messze szétágazó parasztlázadás támadt, mely mérhetetlen anyagi kárt okozott. A roszúl tájékozott kormány eleinte szigorúságra gondolt és tömlöczbe vetteté a parasztok küldötteit, kik Gallas és Bredau grófok ellen panaszt akartak emelni. Mikor azonban erre nemcsak Csehország keleti részeiben sereglettek össze a parasztok, hanem a bunzlaui, leitmeritzi és elbogeni kerületekben is aggasztó mozgalom támadt, Piccolomini és Harant tábornokok haddal mentek ugyan a zendűlők ellen, de mégsem annyira fegyverrel, mint inkább a foglyok szabadon bocsátásával, teljes bűnbocsánat igérésével s mindenekfölött a robotmunka könnyítésével fejezték be a mozgalmat. E könnyítések azonban csekélységek voltak és — sajnos — csakhamar feledésbe mentek. De nemcsak a parasztságért történt ily szertelenül kevés, hanem a kereskedés és kézmű, bányászat és ipar is, melyekben a nagy háború után teljes volt a pangás, szintén a kellő támogatás nélkül maradt. Az egykor oly fontos sókereskedés hanyatlásnak indult és az „arany útu elpusztúlt, minthogy a kormány 1692-ben vámot vetett a bajor só bevitelére. De honnan is vette volna a császár az ipar és kereskedés előmozdítására szük-