Seite - 332 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

332 De, habár sok más művével együtt ezt sem fejezhette be a császár, más részt érvényesíteni tudta a cseh választó fejedelmi jogot, mit már atyja megpróbált. Az osztrák uralkodók mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy a császári méltóság megmaradjon családjuknál. Ez arra kényszeríté ugyan őket, hogy saját erejökkel védjék meg a birodalmat; de más részt azok a nyereségek, melyeket a német császárság nyújtott, szintén nagyon tetemesek voltak, mert a császárok örökös országaik szorongatásai alkalmával a német birodalomra támaszkodhattak. Minthogy a Habsburg uralkodók, kik I. Ferdinánd óta egyszersmind Csehország királyai is voltak, mindig iparkodtak a császári méltóságra: valahányszor a többi választó fejedelmek szavazatát javukra igyekeztek megnyerni, az általuk viselt cseh választó fejedelemség természetszerűen háttérbe szorúlt. Különben is Csehországot már I. Ferdinánd lehetőleg függetlenné tette a birodalomtól, hogy elejét vegye a cseh ügyekbe való beavatkozásnak, ámbár jogilag semmit sem változtatott az országnak a birodalomhoz való viszonyán. Épen erre támaszkodott I. Lipót és utóda, I. József, midőn azt kivánta, hogy a cseh választó fejedelmi szavazat a többiekkel teljesen egyenjogúvá tétessék. Erre azt felelték, hogy ennek útját állja a sok évi gyakorlat, s hogy Csehország nem viseli a többi választó fejedelemségek terheit és kötelezett- ségeit. Lipót császár csakugyan nem ért czélt. De, mikor józsef beleegyezett, hogy Csehország jövőre minden birodalmi adót és terhet viseljen s a kamara- törvényszék fentartásához évi 800 frttal járuljon, ez a kívánsága is teljesült, s választói joga teljesen elismertetett. A békekötéseket, melyek a spanyol örökösödési háborút befejezték, Csehországban is örömmel üdvözölték, mert a fogyasztási adók rég kivánt megszűntetésére vezettek (1714). Ellenben még 1714 nyarán kitört az országban a pestis és minden ellene alkalmazott intézkedés daczára 1715 tavaszáig pusztított. Ezt a csapást megelőzőleg pedig pusztító marhavész támadta meg a marhaállományt, a földmíves e fő vagyonát, s okozott tömén- telen károkat. Ez okból s mivel a szegény paraszt és mesterember javára a császár komoly jóakarata daczára a következő békekorszakban sem történt semmi, a beálló békés időszak, melyet csak az 1716—1719-ki török és spanyol küzdelmek szakítottak meg, anyagilag csupán Ausztria főbb nemes- ségének vált hasznára, mely, mint egyebütt, Csehországban is fényűző építkezéseivel, nagy útazásaival, pazar és élvhajhászó életmódjával tett tanúságot gazdagságáról.