Seite - 338 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

jószág-elkobzás veszélye fenyeget, ki a hódolatra meg nem jelenik. Á választó főleg a papság és főurak irányában mutatott rendkívüli kegyességet. A bajor, valamint a franczia hadak a legszigorúbb fegyelmet tanúsították, úgy hogy a kereskedelemben és forgalomban alig állt be fennakadás. Az ország új kormányába csupán belföldieket neveztek ki: gróf Kolowrat Fülöp elnöklete alatt Buquoy Ferencz, Chotek Rudolf, Czernin Hermann, Dohalitz János Keresztély grófokat és Lazani Bechyné Miksa, meg Audr£i Audrcky Venczel lovagokat, míg gróf Kaiserstein János Venczel cseh kanczellár lett az új király udvarán. Az ország alkotmányán semmiféle módosítás nem történt. Az összes itt említettek a hivatalt nemcsak készségesen, hanem örömmel elvállalták, míg mások, az ország első családainak tagjai, egy Clary, Morzin, Wratislaw, Wrtby, Wrschowetz, Kuenburg, Lützow, Desfours, Lazansky a kamarási méltóságot kérték, sőt gróf Manderscheid-Blankenheim prágai érsek is tovább ment az idegen uralkodó iránti barátságos érzelmekben, mint épen szükséges lett volna. Érthető tehát, mennyire megbotránkoztatta Mária Teréziát a cseh főnemesség e hitszegő magaviselete. Néhány főúri család azonban mégis egészen távol maradt a bajor választótól és kormá- nyától, sőt egy pár nemes úr hazafiúi hűségének fényes tanújelét adta. A városi polgárság s a jobbágyság pedig épen nem lelkesült az új uralom iránt, sőt Károly Albertnek még az az Ígérete sem ébresztett vonzalmat, hogy egészen eltörli a jobbágyságot. Egyes nyomorultak természetesen akkor is akadtak, kik készségesen szolgálták az ellenséget. Mária Teréziát mindezek a Csehországban történő dolgok rendkívüli keserűséggel töltötték el. El volt szánva „mindent koczkára tenni, hogy Cseh- országot magának megmentse44. Ez azonban nem egy könnyen ment. Ismét az a férfiú, a ki kezdettől fogva legveszélyesebb ellensége volt, II. Frigyes porosz király, lépett útjába. Neisse várának megszerzése után egész Szilézia urává levén, még október végén csapatokat indított keleti Csehországba; november 4-én a bajor választóval újra szövetkezett s a maga hódításai biztosítása fejében megígérte neki, hogy a császári méltóság, Csehország, Alsó- és Felső-Ausztria és Tirol megszerzésében segítségére lesz. Mikor a választó bevette Prágát, a király, hogy a helyzetet jobban kiaknázhassa, Morvaországba nyopiúlt s csaknem az egész tartományt megszállotta, míg hadai keleti és éjszaki Csehországban terjeszkedtek el. De ezzel és Károly Albertnek császárrá való választásával (1742 január 24), mely alkalommal Ausztria követét, ki a választói jog gyakorlására 338