Seite - 348 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

348 legalább részben hajlandóságot mutatott a császár eszméi iránt s mint addig, azután is az államösszeségnek szentelte szolgálatait; s ha végűi ellenzéki állást foglalt el a császár iránt, erre nem annyira alkotmánykérdések, mint inkább anyagi és társadalmi érdekek, kivált pedig a mások példája ösztö- nözték. De József császár reformjai ellen intézett cseh nemzeti mozgalomról egyáltalán szó sem lehet. Noha mint előbb, egyes hangok ekkor is emel- kedtek az ország szláv nyelve érdekében, a csehek és a németek az országban ez időben egyaránt híján voltak a határozott nemzeti öntudatnak. Dobrovsky József, ama korban Csehország legkiválóbb tudósa, főleg a szláv nyelvek kitűnő búvára, hidegen és idegenképen nézte a még későbbi törekvéseket is, melyek Csehországban a cseh nyelv érdekében tétettek, s Pelzel J. M. történettudós 1791-ben a cseh nyelvről azt jósolta, hogy nem sokára egészen kivész. Mint ő, úgy Csehország egész egykorú történetírása sem győzi eléggé dicsérni a császár emberbaráti, valamint politikai törekvéseit, sőt a német nyelv, mint állami nyelv iránti buzgólkodását is. Pelzel úgy vélekedik, hogy ha sikerűi a császárnak czéljait elérnie, akkor „az összes osztrák örökös tartományok ezen (politikai és nyelvi) egységéből olyan hatalom és erő támad, a milyet külön-külön sohasem fognak elérni". Csak a mennyiben a császárnak az állam egész területét minden fontosabb életnyilvánúlásában fölkaroló tevékenysége Csehországban külön állapotokat talált és más eredményeket okozott, mint a többi tartományok- ban, egy szóval csak az vehető itt tekintetbe, a mit József pusztán Csehország érdekében tett. II. József idejében néhány alakiság kivételével Csehország régi önkor- mányzatának, alkotmányának és közigazgatásának a maradványai eltöröl- tettek, s a királyság a többi német-osztrák örökös tartományokkal teljesen és tényleg egyenlősíttetett. 1781 május havában a császár még összehívta a rendeket s eléjök terjesztette a jobbágyi földhöz kötöttség eltörlésére vonat- kozó törvényjavaslatot. Hogy a rendek siettek a törvényhez hozzájárúlásukat megadni úgy, hogy azt már 1781 november elsején ki lehetett hirdetni, az nem menthette meg őket a császárnak maguk a rendek ellen irányúló gyökeres intézkedéseitől. A szerint, a mint a császár az állampolgári egyenjogúságot fölfogta, a rendekben, mint összeségben az ország lakosságának sem megfelelő képviseletét nem láthatta, sem a saját munkája valósításában hasznos munka-