Seite - 351 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

351 fölötti felsőbbségét, de később új suffraganeust kapott Csehországban: a budweisi püspököt. Ennek püspöki megyéje 1784-ben nyerte mai kiterjedését, s ugyanekkor a leitmeritzi és königgrätzi püspököké annyira megnagyobbíttatott, hogy a prágai érsekség már csak nyugaton ért az ország határáig, hol 1787-ben ismét gyarapodást nyert az Eger-vidék hozzá- adásával, a mely akkor hasíttatott ki a regensburgi egyházmegyéből. Csehország főpapjai, kik közt Hay János Lipót königgrätzi püspök az új intézmények buzgó barátjának bizonyúlt, míg a cseh Kressel báró, az egyházi ügyekben újonnan szervezett egyházi udvari bizottság elnöke, egyenesen jobb keze volt a császárnak, hatalmukat korlátolva látták az új házassági törvény által (1783 január 16), továbbá pedig József császárnak a papság nevelésére vonatkozó, meg egyéb efféle intézkedéseiben. Más részt azonban a római széktől való függetlenségök nagyban gyarapodott az által, hogy joghatóságuk a szerzetes papságra is kiterjesztetett s hogy az oktatás és a közjótékonyság szolgálatában új hivatást nyertek azon állami czélokhoz képest, melyekhez József császár Csehországban is föltétlenül ragaszkodott. Mint egyebütt, Csehországban is még 1782-ben megkezdték mindazon barát- és apácza-klastromok eltörlését, melyek nem a betegápolásnak, vagy a tanításnak voltak szentelve. A már kezdetben (1781) eltörölt tizenkét kolostoron kivűl 1788-ig további huszonhatnak megszűntetése rendeltetett el s vagyonukból az úgy nevezett vallásalap alakíttatott (már 1782), melynek jövedelmei a rendházak utolsó lakói részére szolgáló és pontosan megállapított évjáradékokon kivűl, egyházi czélokra, főleg új vidéki plébániák alkotására és jobb javadalmazására fordíttattak. Hogy a lefoglalt papi vagyon értéke- sítésével megbízott egyének gyakran nem a kellő kímélettel és ismerettel jártak el s több esetben művészeti becsű épületeket és több helyütt műipari tárgyakat is megsemmisítettek, vagy elfecséreltek, annak oka részint a körülményekben, részint pedig általában abban a szellemben rejlett, a mint az a kor az ilyen dolgokat fölfogta. II. József a prágai egyetem iránti gondoskodásában is határozottan gyakorlati czélokat tartott szem előtt. Teljesen új szellem volt az, a mely az 1784-ki tanítási rendtartással a tudomány e régi ápoló helyére bevonúlását tartotta, s e szellem már az ügymenetben külsőleg is nyilvánúlt. Ekkor az összes karokban új tanszékeket állítottak, mindnyájokra, a hittudomány kivételével, mely tovább is latinul adatott elő, meg a szülészet kivételével, melyet csehül is kellett tanítani, a német lett a tanítás hivatalos nyelve.