Seite - 356 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

356 De, noha a császár az 1791 június 28-ki pátenssel nem csupán Cseh- országra, hanem összes öröklött országaira nézve (Magyarországot, mely visszakapta ősi alkotmányát, és Német-Alföldet kivéve) elrendelte a régi alkotmányok helyreállítását, és pedig oly módon, hogy az 1765. év előtti időből származó minden állami és közigazgatási intézmény egyformán fen- tartandó: Ausztria azonban mindezek daczára tényleg tovább is nem egyedül katonai, pénzügyi és közigazgatási, hanem igazságszolgáltatási, kereskedelmi és művelődési tekintetben is általában egységes állam maradt azzal az irányzattal, hogy ez egységét folyton nagyobb mértékben fejleszsze. Ahhoz a kívánsághoz, hogy a német legyen az állam nyelve, föltétlenül ragaszkodtak az intézők és váltig hangoztatták, hogy épen ezzel jut a cseh királyságnak a német örökös tartományokkal való kapcsolata a leghatható- sabban kifejezésre. A mi pedig a visszaállított rendi kiváltságokat, nevezetesen az adó megajánlásának és behajtásának jogát, a törvények előzetes tárgya- lásában való részvételt, a rendek dolgainak vezetésére külön bizottság kiküldését s egyéb efféléket illeti, az, a mi ezekben igazán lényeges, vajmi csekély fontosságú volt, mert az ország fő adója, a hadi adó, még 1765 előtt állandóan rendeztetett. Hisz ekkor már az idő is olyan volt, hogy a régi rendeket nem népképviseletnek, hanem kasztoknak tekintették, melyeknek nincs nyomatékos erejök jogaik fentartására, még kevésbbé pedig azok gyarapítására. Arra, hogy korszerűen újjászervezze a rendeket, a mi II. Lipót császárnak kétségkívül szándékában állt, fájdalom nem jutott ideje. A császárnak cseh királylyá való koronázásával (1791 szeptember 6) reá nézve le volt zárva az engedmények sora; a rendeknek 1790 februári kérvényére nem is válaszolt. De nem csupán alkotmányjogi intézkedéseivel, hanem máskülönben is fontossá vált II. Lipót rövid uralkodása Csehországra nézve. A főiskola és az ország egész oktatásügye szabadabb szervezetet nyert. Elére a tanúimányi bizottság állott, mely a négy tudományi karnak, Csehország gymnasiumainak és népiskoláinak egy-egy képviselőjéből alakúit az egyetemi rektor elnöklete alatt. E bizottságnak egy felől a hatásköre, más felől a guberniumhoz és az udvari tanúimányi bizottsághoz való viszonya szabatosan rendeztetett; egyes esetekben a császár magának tartotta fönn a döntést. A cseh államjog, továbbá a cseh nyelv és irodalom számára igért egyetemi tanszékeket azonban csak a császár halála után, vagyis amazt 1792-ben, emezt 1793-ban állították föl.