Seite - 358 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

358 Ez okból az egyetem abbeli kérését, hogy az országgyűlésen kép- viseletet nyerjen, a prágai városok kívánságát országgyűlési képviselőik szaporítása tárgyában, valamint a cseh nyelv érdekében tett indítványt az országgyűlés elvetette. Ellenben megtörtént a nyomtatványok vizsgálatának (censura) szigorítása, a rendőri intézkedések egész sora, s végűi maga a császár (Belgiumból, a táborból, 1794) egyenesen utasította a rendeket, hogy a háború folyama alatt alkotmánykérdések tárgyalásától egyáltalán tartózkodjanak. Erre nem nyílt alkalom azon rövid időközben sem, mely a campo-formiói békétől a hatalmak második szövetsége által Francziaország ellen indított háborúig eltelt; később meg az óriási erőfeszítéssel folytatott küzdelem teljesen elfoglalt Ausztriában minden köztevékenységet. Az ellenség végűi az Alpesek déli és éjszaki vidékeiről közeledett a keleti örökös tartományok felé. Ez okból Károly fóherczeg, ki 1798 óta Csehország kormányzója volt, elhatározta, hogy 20 önkéntes zászlóalj alakításával szaporítja a hadsereget, mely erre nagyon is rászorúlt. A fóherczeg fölhívására Cseh- és Morvaországban csakugyan valami 25.000 ember fogott fegyvert, köztük 638 prágai főiskolai tanúló, kik deák- legióvá egyesülve, a fóherczeg részéről különös kitüntetésben is („testőr- zászlóalj") részesültek. De a csakhamar megkötött béke (Lunevilleben, 1801 február 9) „az annyi hazafias serénységgel, pénzáldozattal és erő- feszítéssel" fölállított légiót nélkülözhetővé tette, még mielőtt az ellenséggel szemben lehetett volna. A béke megkötése után is csak arra irányúihatott a császár első gondja, hogy Ausztria veszélyeztetett hatalmi állását biztosítsa s a túlságosan elhatalmasodott Francziaország ellen az új háborút előkészítse. Az idő most sem volt tehát a cseh országgyűléssel való tárgyalásokra alkalmas. Mikor a rendek panaszt emeltek, hogy általában rendkívüli hadi adót és úgy nevezett osztályadót szednek az ő részükről való minden közreműködés nélkül, a kormány egyszerűen azzal a kijelentéssel állott elő, hogy nem volt ideje őket is megkérdezni. Mikor Bonaparte Napoleon a francziák örökös császárjává kiáltatott ki, a német birodalom pedig gyors föloszlásnak indult, Ferencz császár 1804 augusztus l-én kelt rendeletével összes örökös országait örökös ausztriai császárságnak nyilvánította, de minden tartományának biztosította eddigi elnevezését és állapotát. Két évvel később Ausztria császárja lemondott a