Seite - 367 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

367 valamint a faji különbségek az élő embernél leginkább a fejen nyilvánulnak, úgy e különbségeknek a fej szilárd kérgén, a koponyán is mutatkozniok kell. Ezért vette az anthropologia mindenek előtt a fejet figyelembe s ezért vizs- gálták ennek idomzatát és méreteit eddig a legbehatóbban. A mi a Csehországban lakó népesség koponyájának alakját és alkatát illeti, egyes, még csak úttörő munkálatokból egyelőre körülbelül annyi világlik ki, hogy Csehországnak mai cseh és német lakossága e részben egészen, vagy legalább is nagy mértékben egyező. Dr. Weissbach már évekkel ez előtt megmért néhány csehországi koponyát s egybehasonlította különböző ausztriai nemzetiségek koponyaalkatát. Az ő adatai és más újabb vizsgálatok alapján a csehországi koponyák átlagos képe ez: a fej nagy s úgyszintén az agyüreg is. Az említett szerző egy másik munkájának állítása szerint Ausztria népei között a csehországiaknak van a legnagyobb és legsúlyosabb agy velejük. A koponya tarkója ott, a hol a nyil- és lambda-varrat összeér, e koponyáknál néha tetemes lapítottságot mutat. A tarkócsont lapos, függőleges, a halljárat mögött aránylag rövid. Az arczot régebben nem valami nagyon magasnak jellemezték, s ennek következménye lett volna az állkapocs-csontok és a szemüreg- meg az orrnyilásnak aránylag csekély magassága is. Egész a leg- újabb időkig a keskeny szemüregeket és széles orrnyilást a csehországi koponyák egy-egy jellemző vonásának tartották. Keleti Csehországból, Senftenberg tájáról való koponyákon tett újabb vizsgálatok azonban épen az ellenkezőt mutatják, főleg női koponyáknál. A szemüregek itt inkább meglehetősen magasak, az orrnyilás közepes szélességű, az arcz felső része keskeny, úgy, hogy legalább egyes vidékekre nézve a fentitől eltérő typust is el kell ismernünk. Az agykoponya meglehetős magas és kivált nagy halánték-szélességével tűnik ki, a mely elölről nézve, a körvonalak erős kidomborodásaképen ötlik szembe. Felülről tekintve a koponya szélességéhez képest rövidnek tűnik föl, úgy, hogy némelykor majdnem teljesen gömbö- lyűnek mondható. Az anthropologia a koponyaalkat leírásában ez arányokat számokkal, az úgy nevezett indexekkel (mutatók) fejezi ki. Ez esetben a hosszúság- szélességi indexszel, a melyet itt általánosb megérthetés kedveért meg kívánunk magyarázni. Ez a mutató az a szám, a mely a koponya aránylagos, vagyis a hosszúságához arányított szélességét fejezi ki. Ügy kapjuk meg, ha a koponya hosszaságát, vagyis az úgy nevezett tarpont (glabella) és a közép- vonal leghátsó pontja közötti távolságot 100-nak vévén, a szélességet ehhez