Seite - 372 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

372 a tartalma részesült tudományos földolgozásban. Csak a Kuttenberg melletti Sedletz híres csontházára vonatkozólag jegyezhetett meg általánosságban annyit a morvaországi embertani kutatások atyja, dr. Wankel Henrik, hogy az ottani koponyák brachy- és mesokephaloknak s e mellett fölötte alacsonyok- nak tűntek föl neki. A XVI. századból a prágai Tein-templom sírboltjának 20 koponyáját vizsgálta meg és írta le dr. Matiegka, s közűlök 5 százaléknyi volt a dolichokephal, 25 százaléknyi pedig a mesokephal. Csak a Kr. utáni második évezred I. és II. századából, valamint az első évezred végéről való koponyák egész sorozata van eddig gondosan megvizsgálva és fölmérve. S itt már észrevehető az érintett nagy különbség, mivel ez időből sok cseh- országi koponya a mai átlagostól egészen eltérő alkatot mutat. E koponyák oly sírokból kerültek ki, a melyek, a mennyire az idő meghatározása egyáltalán lehetséges volt, a Kr. utáni VIII. századtól egész a XII. századik terjedő korból valók. E sírokban a csontvázak szépen sorban s hanyatt feküdtek egymás mellett, s fejük mellett igen gyakran ott voltak a Müller, Virchow s már a 60-as években Wocel véleménye szerint szláv jellegről tanúskodó S-alak végű halánték-gyűrűk. E sírokat általában és helyesen szláv temetkező helyeknek tartják, mivel különféle megbízható jelekből bátran következtethetik, hogy az említett időszakban Csehországot csakis szláv eredetű népesség lakta. E koponyáknak tetemes százaléka pedig, a mint már említettük, nem csupán viszonylagos hoszszára és szélességére, hanem egész alkatára nézve is eltér a mai csehországi koponyáktól. Nem csak hosszabb e koponya-ala- kúlat, s így tiszta typusa már nyilván dolichokephal, tehát 75-nél kisebb indexű volt, hanem e hosszúfejűséggel még más, eltérő jellemvonások is kapcsolatosak, épen úgy, mint viszont a brachykephaliával is együtt szoktak járni bizonyos hozzá tartozó ismertetőjelek. A legjellemzőbb e koponyáknál a hátra hanyatló homlok és a nyakszirt (occiput) gömbölydedsége, mely az újabbkori koponyáknál épen ellenkezőleg jellemzően lapos. Az arczváz is igen jellemző alakúlatú a tisztább jellegű, kereszteződés által nem módosított koponyáknál. Az arcz maga hosszú (dolichoprosopia), a mivel aránylag magas szemüreg-nyílás és keskeny, vagy félkeskeny orrüreg (leptorhinia, vagy mesorhinia) szokott együtt járni; a járom-ívek laposak és szorosan odaállók, a felső és alsó állkapocs alveolaris részei és a fogak merőlegesen, de elég gyakran kissé kiugrólag is állanak; az áll erős, de élűiről nézve magas és hegyes.