Seite - 385 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

385 lábánál megtelepedett chorwatoké, és rriás részt a csehországi Elbe folyó középtáján lakó psovanoké, a kik már Cosmas évkönyveinek tanúsága szerint is e vidéket szállták meg. Éjszakon, — úgy mondják, — a férfiak magas, karcsú termetűek, hosszúkás arczúak, ellenben a nők alacsonyabbak. Mindkét nemnél a kék szem és a szőke, vagy gesztenyeszínű haj van többségben. A psovanok vidékén azonban az emberek középtermetűek, de valamivel zömökebb és teltebb idomúak, s a sötét haj és szem már tetemes százalékra emelkedik közöttük. Csehország némely vidéke lakóinak erősen kialakúlt fajjellegéfői isme- retes, így pl. az ország éjszaki részében St. Georgsberg vidékének sűrű körszakállú parasztjai, továbbá az Óriáshegység, Pilsen és részben a Cseherdő vidékebeliek is. Itt kiváltképen a részint cseh, részint (főleg Pfrauenberg kerületében) már német nyelvű chodok olyan külön, sajátszerű népcsoportot alkotnak, mely már több ízben magára vonta a kutatók figyelmét. Ezek Taus, Pfrauenberg és Tachaú kerületeiben laknak, s a cseh királyok és fejedelmek korában az volt a rendeltetésük, hogy az ország nyugati határát ellenséges betörések ellen védelmezzék, a miért községeik nagy kiváltságokat élveztek. Testi mivoltuk tekintetében eddig még nincsenek tüzetesen megvizsgálva, de már a róluk fölvett jellemzőbb fényképek és egyéb ábrázolatok is eléggé mutatják sajátszerű typusukat, a melyet kivált a nőknél hosszúkás arcz, keskeny és egyenes orr jellemez. Eredetileg a chodok mind csehek voltak, de már Luxenburgi János idejéből halljuk a közéjük települt németség első hírét, s azóta elnémetesedésük oly gyorsan haladt előre, hogy ma már a chodok vidékének a fele németül beszél. De azért ezek is bizonynyal meg- őrizték eredeti jellegüket és tősgyökeres cseh szokásaikat. Sőt nyelvjárásuk és sajátszerű typusuk alapján némely tudós hajlandó volt őket valamely más- féle szláv, nem is cseh törzs utódainak tartani. így már 1634-ben valami nagy lengyel törzsnek mondotta őket Stránsky Pál, s az ő nyomán jártak Wenzig, Erben, Gabriel és Rüffer. Ennyi az, a mit egyelőre Csehország népének testi sajátságairól álta- lánosságban s az egyes vidékek népéről és egyes törzsekről külön-külön mondhatunk. Igaz, hogy ez aránylag kevés, de már e kevés is több érdekes kérdést vetett föl, a melyeknek megoldása Csehország történelmének nem egy homályos részére vethetne világot. Végűi még néhány szót a Csehországban elszórtan élő zsidók idegen népeleméről. Számuk Csehországban folyton gyarapodik. Göhlert szerint Cs. 49