Seite - 396 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

396 és nem egyszer döntőleg a tudomány gyarapításához és az európai művelődés fejlesztéséhez. Nem kisebb e nép művészi hivatottsága, nevezetesen a zene terén, mint ezt népdala s egyáltalán a népmúzsa mindennemű terriiéke, számos falusi költője és a népből kikerült jeles művészeinek hosszú sora tanúsítja. Ezek közt a legnagyobb számmal a zeneművészek és zeneszerzők vannak, a kik részben hazájukban, részben idegen földön működtek és működnek, nem is szólván a vándorló „cseh muzsikusok" (sumari) csapa- tairól, kik a világon mindenütt, még Oroszországban és Romániában, sőt Egyiptomban és Ázsiában is megfordúlnak. A művelődés és minden haladás iránt élénk érdeklődést mutat a cseh nép. Ezt tanúsítja még a szegény szülőknek is az a törekvésük, hogy gyer- mekeiket valamire taníttassák, iskolába járassák és kiművelés által jobb állásra segítsék. Százezrekre rúgnak azok az összegek, melyeket cseh köz- ségek a maguk erejéből fentartott középiskoláikra fordítanak. A munkában való kitartás és leleményesség, melyhez a cseh népnél nagy egyszerűség járúl, általánosan ismeretes. Találékony is e nép, de kevéssé vállalkozó. Ebből érthető, hogy a cseh-szláv nagyipar, jóllehet utóbbi időben ez is tetemesen föllendült, még mindig nem áll azon a fokon, a hol a cseh nép rátermettsége és a kellő eszközök megléte mellett állania kellene. A cseh nép tud takarékoskodni, de azért mulatni, vígadni is szeret. Szeret énekelni és tánczolni. Vidám lelkületére vall mély érzésű s bár gyakran elégiái, de sohasem túlságosan búskomor, inkább sokszor tréfás, enyelgő, sőt gúnyos és csipkedő mellékízű népdala, valamint a világosabb színek iránt vonzódó ízlése, a mit kivált a női viselet árúi el. A nép humora, mint dalában, úgy közmondásaiban és szólásmódjaiban, számos helyi vonat- kozású boszantó szólásban és elbeszélésben is nyilvánúl. A cseh paraszt a chalupással, vagy zsellérrel valóságos mágnás módjára bánik. A falusi parasztnépben rejlő duhaj szellem leginkább a tánczmulat- ságok ('muzika, most azonban már a bálok — bály — is járják) alkalmával jut kitörésre. Ez a daczos hajlam többnyire büszke önfejűségben nyilvánúl, mely sokszor hosszantartó és költséges pörökre is vezet s gyakran a leg- hitványabb okok miatt; habár másrészt azt is joggal elmondhatni a cseh emberről, hogy a rajta elkövetett igazságtalanságot hamar elfelejti. Azt azonban ősidők óta maguk is észrevették a csehek, hogy az idegent a maguk fajtájúnál többre tartják s kivált viseletében, de egyéb s néha nem is a legszebb szokásaiban is könnyen utánozzák.