Seite - 398 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

398 melyet a csehek szláv őshazájukból hoztak magukkal; mások már új hónuk- ban keletkeztek, vagy idegenből kerültek azokon a csodálatos és titokzatos útakon, melyeken a regék és mesék néptől néphez vándorolnak; vagy pedig már pontosabban meghatározható időben s nagyobb részt ismert forrásokból jutottak a nép tudatába s vertek abban gyökeret, mint pl. a Melusina és a Brunewik (Brunclik) mondája, a kinek a bűvös kardja most a prágai kőhídba van befalazva; de valamikor, a cseh nép valamely nagy válságos küzdelme idején, még döntő szerepe lesz e kardnak a cseh királyság ellen- ségeinek megsemmisítésében. A cseh mondákban és regékben, mint más népekéiben is, a természetnek gyermeki képzelemmel és költészettel való felfogása tükröződik s a pogány korra, a régi istenek tiszteletére való visszaemlékezések rejlenek bennök, vagy történelmi nevezetességű személyek és helyek emlékét tartják fönn. A kereszténységből is számos monda sarjadt, melyek bájos naivsággal, sőt olykor humorral is regélnek Krisztusról és a vele járó-kelő Szent Péterről. A cseh népregék a különféle természeti tárgyak és tünemények eredetét is magyarázgatják. Elmondják pl. a ló, a méhek, a mennydörgés s más természeti jelenségek keletkezését, s gyakran foglalkoznak kivált a növény- országgal, a melyhez az egész természet iránt oly fogékony szláv nép lelkülete nagyon vonzódik. így megtudjuk e regékből, miért sarjad vörösen a rozs, hogy teremnek a gombák, az árvácska, a vad szegfű (Dianthus Carthusia- norum), a melynek piros virágai a Szűzanya vérkönyeiből fakadtak, mikor fiát a Golgotára kisérte. A kakukfűről azt tartja a rege, hogy egy meghalt édesanyának a lelke szállt belé, megszánván gyermekeit, kik sírját minden reggel meglátogatták s ott keseregtek; mihelyt a sírt ez az illatozó virág ellepte, a gyermekek a szagában rögtön anyjukra ismertek, s azért hívják ezt a virágot materi douskansk, az „anya lelkéu-nek. A liliom- és rozmaringban, melyek valamely szűzleány sírján tenyésznek, szintén az illető leánynak a lelke lakik; éjente e lélek szomorkodva bolyong a temetőben, míg egy királyi herczeg meg nem pillantja s vele (boldogtalan) házasságra nem lép. A rezgő nyárfáról azt regéli a nép, hogy levelei azért vannak örökös reszketésre kárhoztatva, mert júdás erre a fára akasztotta föl magát. A földi tökből (fíryonia dioica)) melyet azért ültetnek a ház közelébe, hogy szerencsét hozzon, idővel a házi szellem (a hospodárícek) születik, a ki pénzzel, szerencsével árasztja el a házat.