Seite - 399 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

399 Számos monda szól arról, hogy az ember élete valamely fáéhoz van kötve. Egy férjes asszony lelke éjnek idején mindig egy fűzfába szállt, s mikor az asszony férje egy jósnő tanácsára a fát kivágta, tüstént meghalt a felesége. Egy anya a leánya lelkét egy jávorfába átkozta bele. Mielőtt a favágó a fát kivágja, rendesen bocsánatot kér tőle, mert a fában lélek lakik, a mely sokáig szenvedne, ha előbb így meg nem engesztelnék. Berkekben és sziklabarlangokban vad emberek fdiví lidé% erdei szüzek (lesni panny) és vad ríók (divozenky) laknak, a kik néha szép hajadonok, majd meg rút, nagy fejű, előre fordított sarkú, nagy lábú asszonyok képében jelennek meg. Erdőszéli mezőkön szeretnek csatangolni néha nappal is. A Libusa-mondából vett kép; a znaimi „pogány templom" falfestménye után. Az embernek hasznára is, ártalmára is lehetnek; kivált a gyermekágyas nők félnek tőlük, mert a míg alusznak, ellopják újszülött magzatukat és a maguk rút gyermekeivel (divous) cserélik ki. Néhanapján, kivált aratás ideje felé, látatlanúl egész a lakóházak közelébe settenkednek s fölfalják a mezőn dolgozó munkásoknak készített egész eleséget. Férjeik is vannak, de azok nem oly hatalmasok, hanem ép oly csúfak, mint a feleségeik. Barlangokban laknak a jezinkyV (barlangi nők, gonosz asszonyok), a kik az embereket elaltatják s álmukban megvakítják. Dél tájban járnak-kelnek a poludnice (polednice) nevű szellemek, a kik, ha valaki nem akar előttük meghajolni, a lábára ütnek, az engedetlen gyermekeket pedig megfojtják. Hasonló ezekhez a kosírky nevű szellemek. A mezőkön barangolnak és a borsóföldeken hüvelyszedéssel foglalkozó gyermekeket kergetik meg. Az Óriás-hegység körüli vidéken élő cseh nép a KrakonoS-1, vagy Rübezahlt is ismeri, a ki vihar idején