Seite - 400 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

400 a Katalin-hegyeken (Kaíeníiny Hory = Hohe Mense) lakó, Katalin nevú kedvesét látogatja. A fényes nappal járó szellemeknél sokkal nagyobb a sötét éjjel bolygók száma. A vizekben szirének (ochechule), fölül leány-, alúl hal-testű szellemek laknak, a kik csábító énekükkel a hullámokba csalogatják az arra menőt. Éjjel a víziember is kijő a habokból, a kinek a balkezéről hiányzik a hüvelyk- ujja, dünnyögve beszél, zöld kabátot visel, a melynek a balszárnyáról csurog a víz; ez a vízbefúltak lelkét fazekakban tartogatja. A partmenti fűzfák valamelyikén ülve fésülgeti a hosszú vörös, vagy zöld haját, vagy a csizmáját varrogatja. Egész sora a mondáknak regél ez ártó vizi szellemről, a mely különféle alakokat válthat, s majd rák, majd vizén úszó lámpa, majd alsó állkapocs nélküli fekete ló képében jelenik meg, a melyet csak háncsból font kötéllel lehet megfogni. Éjjel kóborolnak az erdőn a félelmes kis kutyák (vyzlata), s jaj annak, a ki rájuk mer lőni. A ki az erdőn kénytelen hálni, csak úgy védekezhetik ellenük, ha három keresztet ró a fa törzsébe, mely alatt aluszik. S künn a mezőkön és posványok fölött a lidércz-tüzek (svétylka, bludicky) lebegnek, a melyek kereszteletlenűl elhúnyt gyermekek bolygó lelkei s a mocsárba csalják az eltévedteket; avagy hirtelen föllobban az éji vándor előtt a tuz- ember (ohnivy muz), a ki olykor tűzgolyó alakjában röppen föl s hosszú tűzfarkat (svétlonos) vonszol maga után. Ez a kóbor szellem a kürtőkbe is leereszkedik s kincseket hullat a kéményen keresztül a házba; hasonló hozzá aplivník, vagy zmok (sárkány), a ki szintén éjjel jár s bőven ontja a pénzt, gabonát s mindenféle jót, végűi azonban magának követeli annak a lelkét, a kit kegyeiben részesített. Állandó vendége és barátja a háznak, valóságos házi istenség a Sotek (skrttek, diblík, hospodárílek). Tisztelete az elhúnyt családtagok iránti kegyeletből fejlődött, a kiknek lelke a házi tűzhely közelében marad, hogy továbbra is osztozzék a család sorsában. A kereszténység ugyan mindezen képzeteket módosította, de teljesen nem tudta őket kiirtani. A jóságos házi szellemekből részben pokoli eredetű, ármányos lények fejlődtek, a kik azon- ban voltaképen jóindúlatúak és segítségükre vannak az embereknek. Ez a házi szellem egy fekete tyúknak galambtojásnál kisebb tojásából kél ki, de csak- úgy, ha az, a ki szert akar rá tenni, kilencz nap és éjjel mosdatlan, fésületlen és a nélkül, hogy imádkoznék, szüntelen a bal hóna alatt hordja. A lidércz aztán minden szolgálatra kész, de birtokosa nem szabadúlhat többé tőle.