Seite - 401 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

Néha a házi szellem szürke, vagy fekete macskává változik, s a ki birtokában van, kincseket találhat, tolvajokat ismerhet föl a tükörben és szellemeket idézhet a segítségével. Olykor kígyó alakjában rejtőzik a ház küszöbe alatt s ilyenkor hospodár (gazda) a neve. Az említett és még más szellemek leginkább Szent Iván (Ker. Szent János) éjjelén jelennek meg, s ilyenkor van a legnagyobb hatalmuk. Mikor a hegyeken a Szent Iván tüzei fellángolnak, a melyek szikráiból a szentjános-bogarak támadnak, akkor kékes láng lobban föl ott, a hol kincsek vannak elásva. Ez éjszakán arany virágot hajt a páfrány és mindenféle szellemek s boszor- kányok járnak-kelnek. A boszorkányok tüzes üszkön, piszkafán, kendertilón, vagy seprűn nyargalnak. Varázslatuk ellen a bűbájos erejű rutából font koszorúval védekezhetni. Csak az ember születésénél, de ekkor is látatlanúl jelennek meg a sudice nevű sorsintéző nők, három hófehér hajadon alakjában, kik botot és gyertyát tartanak kezükben és az újszülött sorsa fölött határoznak. Csak az láthatja meg őket, a ki egy fenyűszálkát előbb hét napon át egy patak partján álló fűzfa tövébe elásva rejtegetett s azt a Szent Iván éjjeli tűzön elégette. Ha ennek utána a fenyűgaly helyében támadt ághézagon keresztül néz, valamely gyermek születésekor meglátja a sorsintéző három szüzet. Az ember lelke néha már életében elhagyja a testét, a száján keresztül távozva, és ilyenkor éjnek idején, vagy nappal forgó-szél (vétrice) alakjában repül valamely iára. A ki ilyen szélforgataggal találkozik, az háromszor köpjön, hogy a szele meg ne érje; ellenben nem jó kést dobni a forgó portölcsérbe, mert ezzel a bolygó lélek alvó testét súlyosan megsebez- hetné. Még gyakrabban megtörténik, hogy valamely meghalt, vagy még élő, de alvó ember lelke különféle alakban belopódzik a házba s az ott alvók melléin száll, fojtogatja, vagy a vérüket kiszíva, majdnem megöli őket. Az így bolygó lélek a szívmátra (a német Trud, szláv morous, mura), a kitől csak úgy szabadúlhatni, ha a tőle megkínzott ember valamit, bármi csekélységet igér neki. Ez úton azt is megtudhatni, kinek a lelke volt a fojto- gató lidércz, mert az, a ki éjjel az embert szívmátraként zaklatta, másnap megjelenik az igért tárgyért. Sok monda regél kincseket őrző szellemekről és egyéb, éjjel bolygó lelkekről, a kik arra várnak, hogy valaki megváltsa őket; vagy haza járó halottakról, minő a haza járó vőlegény lelke, a ki élő menyasszonyáért tér vissza s magával viszi azt; avagy a temető léikéiről, kik évenként egyszer gyűlést tartanak a templomban, a hol egy elhalt pap Cs. 51