Seite - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

402 lelke mond nekik hajnali misét. S ilyenkor nem tanácsos, hogy élő ember közéjük keveredjék, a mint az a monda is tanúsítja, mely egy leányról szól, a ki — hogy, hogy nem, — a halottak miséjére került s csak elhúnyt nagy- anyja szeretetének köszönhette a veszedelemből való megmenekvését; öreg- anyja ugyanis még idejekorán jelt adjptt neki, hogy fusson el körükből. Elterjedt a Svanda nevű dudásról szóló monda is, a ki addig fújta a gonosz szellemek éjjeli tánczaihoz a nótáit, hogy végre az akasztófán ébredt föl. Felette nagy számmal vannak a népmesékben a szellemek, ördögök, boszorkányok, varázslók, sárkányok, óriások és törpék, a kik királyok, berezegek és herczegnők s mások mellett, s rendesen elbűvölt kastélyokban, az üveghegyen, tengeren túl, vagy valamely tündérkertben és tündérszigeten, barlangokban és rengeteg erdőkben szerepelnek. A felsőbb lények elleni küzdelmében az embert gyakran állatok segítik, a kiknek nyelvét valamely bűbájos eszköz útján meg lehet érteni. E mesék mythologiai értelmét, a mennyiben effélének még a nyomára akadhatni bennük, itt természetesen nem fejtegethetjük. Számuk igen nagy, a mint erről jeles elbeszélőjük, Erben K. I., továbbá Némcová B., Maly J., Radostov Kosin és mások gyűjteményei tanúskodnak. A cseh mesék nagyobbára komoly tartalmúak; de vannak bennök humoros részletek is, sőt akadnak egész mesék is, a melyek a néphumor játékai. Ilyenek a bolond Jankó-féle mesék, vagy a kályhapadkán kuezorgó mesehősről szóló, a kit tíz éves koráig szoptat az anyja, azután a roppant erejű és nagyétű ficzkóé, a ki jóindúlatú, de tulajdonkép koránsem oly balga, csak testi-lelki nagy erejének a tudata híjával van s ezért kerül gyakran mások szolgálatába. A Csehországra, mint önálló királyságra vonatkozó történelmi mondákat és jóslásokat kiválóan kedveli a cseh nép s ép ily szeretettel lapozgat a cseh krónikákban is. A néphagyományban a legelevenebben a legrégibb, mythikus idők emléke maradt fönn, de későbbi korok valóban megtörtént eseményei egyikét-másikát is meseszerű járulékokkal díszítette föl a népmonda. E mondák az ország minden vidékén ismeretesek; mellettük azonban minden tájnak megvannak a maga várairól, templomairól és kolostorairól, meg elásott kincseiről szóló saját mondái. Valamennyi mondának a királyi Prága a közép- pontja, melyet iránta érzett rajongó gyermeki kegyelete jeléül a nép „maticka Prahau (Prága anyóka) névvel illet. A nagy számú mondák közül itt csupán V a legismertebbeket érinthetjük; így a nép ősatyjának, Cechnek az országba