Seite - 406 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2
Bild der Seite - 406 -
Text der Seite - 406 -
406
A vak hősről sok monda él a nép ajkán, melyek elregélik, hogy egy tölgyfa
tövében született; mint vesztette el utóbb a szemevilágát, mint verte le még
vakon is ellenfeleit csellel és hadi fortélylyal, mint rombolta le ellenségei
várait s mint lelte végűi halálát megint egy tölgyfa árnyékában. Hadi tettei
mélyen bevésődtek a nép emlékezetébe. Még ma is mutogatják nemcsak
születése és halála helyét, hanem azt is, a hol táborozott, a fát, a mely alatt
megpihent, vagy étkezett. Ezért a legkülönbözőbb vidékeken majd egy-egy
Zizka-sziklával, majd egy Zizka asztalával, vagy egy Zizka-hárssal talál-
kozunk. A csodálatos erejébe vetett hit egész a babonáig nőtt, a mi abból
is kitetszik, hogy a születése helyéül híres tölgyfához messze vidékről is
elzarándokolt a nép, hogy róla egy galyat törjön, a fájából balta-, vagy
kalapácsnyelet faragjon magának, abban a hitben, hogy az ily nyelű szerszá-
mokkal nagyobbat, erősebbet lehet ütni, jobban lehet vágni. A Zizka bőrével
bevont dob, a melynek már a hallatára is megfutamodtak a keresztesek,
vagy Csehország más ellenségei, szintén ismeretes a cseh nép mondáiban;
de ennek aligha maga a nép a szerzője, hanem csak Aeneas Silvius króniká-
jából merítette Hájek, e monda elterjesztője.
A fehér-hegyi csata után következett vallási villongások idejéről emlé-
kezik a Rózsamezőről szóló és keleti Csehországból eredő monda. Leitomischl
közelében, a mely valaha a cseh testvérek legnevezetesb városa volt, Morasitz
falu mögött az erdő szélén, szántóföldek közt egy kis rét terűi, a melyen
sajátszerű, rendesen júniusban nyíló rózsákkal ékes alacsony bokrok virúlnak.
Szobában, cserépbe ültetve e rózsák nem élnek meg. A monda szerint
e helyütt gyülekeztek egybe az egész vidék cseh testvérei, mielőtt szám-
kivetésbe mentek. Itt imádkoztak utoljára együtt s ájtatosságuk végeztével
az arany áldozókelyhet elásván, elbúcsúztak hazájuktól. S azóta teremnek
e réten az említett sötétpiros rózsák, és a későbbi nemzedékek szent kegyelete
oly nagy volt ez emlékezetes hely iránt, hogy rá sem igen mertek lépni.
A ki pedig mégis elég vakmerő volt e kegyelettel daczolni, az keservesen
meglakolt érte, mint az a paraszt, a kinek a lovai, mikor a rétet föl akarta
szántani, megbénúltak. Egy másiknak meg, a ki már föl is szántotta egy
darabját és lent vetett belé, a rajta termett len szárítása közben elégett
a lánya. Ez a Rózsarét eleinte csak a közeli környék előtt volt ismeretes.
Annál nagyobb csodálatot keltett, hogy 1813-ban, mikor a Napoleon ellen
vonúló orosz csapatok erre jártak, néhány orosz tiszt a Rózsarét felől tuda-
kozódott. S mikor megmutatták nekik a helyet, letérdeltek, térden csúsztak
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország I (2), Band 14/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Csehország I (2)
- Band
- 14/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1894
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 22.22 cm
- Seiten
- 340
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch