Seite - 412 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

412 Az eredeti Skorné és strevice mellett elterjedt az idegen bota (csizma; francziáúl : la botte) is, sőt amazokat ki is szorította, és az eredeti cecheit is elég korán fölváltotta a koHle (ing, a latin cast/iaj. Az említett vidékeken a viseletek ugyan különbözők; de a mi alkotó- részeiket illeti, azok nagyjában mégis ugyanazok. Abban is hasonlók, hogy valamennyi sok és dús hímzéssel van megrakva. Saját ízlésű hímzéseiben a nép mindenben szép tanújelét adta művészi hajlamainak. Ez a nemzeti hímzés, minthogy a háziipar többi ágainál kevésbbé volt a tulajdonképeni mesterségekkel járó szakszerű ügyességhez kötve, egész szabadon fejlőd- hetett. A cseh nép hímzései sok hasonlóságot mutatnak a másik két cseh-szláv néptörzséivel, tudniillik a morvákéival és tótokéival, még pedig annál nagyobb e hasonlóság, mennél jobban közeledünk a morva határszél felé. De idegen hatások is mutatkoznak a paraszt házak és kunyhók e hímes munkáin, kivált az egyház, városok és az urasági kastélyok révén, nevezetesen pedig a barokk ízlés volt az, a mely átalakítón hatott a népies díszítő stílre. Azonban a föld népénél a szláv nemzeti szellem mindig oly erős volt, hogy semmiféle idegen hatás sem tudta egészen kiölni. Ez az idegen hatás inkább gyakran az eredeti elemekkel új, de ismét eredeti műalkotássá olvadt egybe. A leg- szebbek a plena (egy sajátszerű fejkendő) és a főkötő (holnbinka) hímzései. De a kötényeken és fűzőkön, a férfi és női ingeken, a mellényeken, meg a férfiak és nők kabátjain és a szoknyákon is látni művészi hímzéseket, a melyek rajz és színezés tekintetében ép oly tetszetősek, mint azoknak a vörös fonallal kivarrott kárpitoknak a hímzései, a melyekkel a gyermekágyas asszony ágyát szokás befüggönyözni. Színes czérna mellett tarka selymet, aranyszálakat, fénylő, színes gyöngyöket (bústky, zománcz) és arany pikkely- kéket is használnak a hímzésnél. A kimunkálás nagy ügyességre vall. Jellemzők egyes motívumoknak egy közép köré csoportosított elhelyezései és a színbeli nagy gazdagság, melyet még fokoznak a közbe vegyített kis érczpikkelyek és a színes zománczgyöngyök. A színek közt uralkodók a sárga és vörös, jóllehet fekete hímzések is divatosak voltak már a XVI. században, mint azon korbeli följegyzések tanúsítják. De a fehér hímzésnek is nagyon szép művű s valósággal remek darabjaival találkozunk, melyek közül némelyek, mint példáúl a főkötők göbös hímzései, páratlan külön- legességek érdekességével bírnak. A díszítő elemek a rendes mértaniakon kivűl többnyire a növényvilágból vannak véve; állatok közül leggyakoribb egy-egy stilizált madár, nevezetesen a kakas.