Seite - 413 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

413 Az egyes viseletek leírása előtt szóljunk még a férfi haj és szakáll ápolásáról. Az a régi szokás, mely szerint az állat és arczot simára borot- válták, még ma is általánosnak mondható, noha ma már, kivált a falukon és főleg fiatalabb embereknél a kör- szakáll és bajusz, vagy legalább a barkó szintén nem ritkaság. Emez főkép Sobéslau és Veselí környékén gyakori. A hosszú hajat régi divat szerint kerekre nyírva s a fülek mögé fésűive, vagy néha a homlokon lógva is hordani ma már ritkaság s csak a hegyvidékeken, egyes öregebb embe- reknél látható még. Az ifjabbak rövidre nyirakoznak, hajukat különféleképen fésűlik, leggyakrabban azonban a bal fülök fölé eső választékkal osztják ketté. A chodok vidékén, Taus környé- kén a férfiak sárga bőr nadrágot visel- nek, melyeknek a térdén szíjacskák (jestérky, gyíkok) vannak. A lábbelijük kék, vagy fehér harisnya s e fölött hosszú szárú csizma. Ma már azonban a többség hosszú posztó nadrágban (pantalonban) jár. Kék posztó mellé- nyük, a lajb, a gallérján és a zsebei fölött rendesen tarka selyemmel szépen ki van hímezve. E mellényt többnyire nem gombolják be végig, hogy a piros posztó béllése kilássék. Finom vászon- ból való vasárnapi ingük gallérja, újjai és kézelői fehér hímzéssel ékesek. A gallér lehajló s a csokorra kötött és többnyire selyem szövetű nyak- kendőre borúi. A mellény fölött a legények (chlapci) sötétkék posztó dol- mányt viselnek, melynek a gallérja, a hajtókái és az újjai szintén gazdagon ki vannak tarka selyemmel hímezve. E dolmányon két sor fényes gomb van, Taus vidékéről (Domazlitzból) való viselet.