Seite - 424 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

424 nem volt oly közkedveltségei és nem mutatta ugyanazt a dús ékítést, mint a déli vidékeken. Régebben általános szokás volt s az öregebb asszonyok még ma is megteszik, hogy egy összehajtogatott plachetka, vagy loktuska nevű kendőbe göngyölgetve viszik templomba az imakönyvüket, a mely rendesen fekete bőrbe, az országnak kivált déli és nyugati tájain pedig gyakran sárgaréz táblába van kötve és domborművű ékítményekkel, vagy hamis kövekkel is díszítve. A faluk építése. A helyhez képest, a hol állanak, Csehország falvai különböző korbeliek. A legrégibbeket az ország belsejében, termékeny, a földmívelésre alkalmas vidéken s így oly helyeken találni, a melyek épen ezért legkorábban népesedtek be. Ezek eredetileg családfalvak valának, a melyekben eleintén ősi szláv szokás szerint csak egy-egy nemzetség (rod) tagjai laktak. A telepnek nem is igen volt külön neve, hanem csak a benne lakó nemzetség nevén hívták (így pl. Ratiborici, Radonici). A patronymikus —ci végződés a XIII. század folyamán, a mikor az ősi törzsszervezet meg- szűnt, —ce végzetté változott (Ratiborice, Radonicej. Ilyen nevektől azonban megkülönböztetendők hasonló végű, de más eredetű elnevezések, a melyek vagy a talaj mineműségétől, vagy a telep rendeltetésétől, vagy alapítójuk nevétől származnak. (Ilyenek pl. Vrbice a vrba = legelő szótól, Stráznice a stráz = őrség szótól, Bernartice a Bemart tulajdonnévtől). Idő haladtával azonban a családok annyira megsokasodtak, hogy újabb telepítvényekre lett szükség. Ezek aztán oly újabb neveket kaptak, a melyek részben a falu helyére, részben a lakók életmódjára, szokásaira, vagy foglalkozására vonat- koztak. Ilyenek: Vysocané\ domblakók, Lesané: erdőlakók. Nem ritkán gúny- nevekből is származnak, mint Prepycky aprepych: elbizakodottság, henczegés szótól; Styskaly: vinnyogók, Drbohlavy: fej vakarok. A lakosság foglalkozását jelzők pl. Kobylníky: lócsíszárok, Stítary: pajzscsinálók, Kolodéje: bognárok, Mydlovary: szappanosok. Az ősi patriarchális szláv életmód már a Kr. u. X. században nem egy változáson ment át. A prágai fejedelmek mind jobban kiterjesztették és megszilárdították Csehország szláv törzsei fölötti hatalmukat és a földbirtok nagy részét is megszerezték maguknak. Ugyanezzel jutalmazták főképen a nemesség szolgálatait is. A fejedelmek és főurak birtokaikat, a melyek eredetileg többnyire rengeteg erdőségből álltak, gyarmatosokkal népesítették be, a kik a családfalvakból kerültek s új helységek alapítóivá lettek. Nagy változások történtek újólag a XIII. század folyamán, a mikor a városokban