Seite - 429 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

429 a fatemplomok mind ritkábbak. Ilyenek a Chrudim melletti Kofi, a Reichenau melletti Rehberg, a Mettau melletti Neustadt közelében lévő Slavonov és a Rakonitz melletti Rousinov fatemploma. Számosabbak már a falvakban a fából épült harangtornyok, melyek azonban rendesen csekély nagyságúak, de jellemző alakúak, avagy a félig kőből, félig fából épültek, a melyeknek magas, deszkából ácsolt felső része fölé hegyes zsindely tető borúi, a minőket Nachod, Neustadt és Leitomischl környékén látni. Fából épült falusi házakat azonban még mindenfelé nagy számban találni, leginkább természetesen a hegyvidékeken, nevezetesen Jungbunzlau, Turnau, Jicín környékén, a könig- grätzi kerületben a határszélen és a cseh-morva dombvidéken. De még a podé- bradi síkságon, valamint Csehország déli és nyugati részein sem ritkák, ámbár ott már nagyon fogyatkozóban vannak. Ellenben a Königgrätz, Raudnitz és Kolin környékén lévő falvak többnyire kőházakból állnak, melyek sokszor nem csekély költséggel emelve, a szobákban egészen divatos berendezést s az udvaron is teljesen korszerű gazdasági eszközöket mutatnak föl úgy, hogy nemcsak a jómódnak, hanem a tetemes gazdasági haladásnak is tanújelei, önként érthető azonban, hogy ezek eredetiségben koránsem mérkőzhetnek az ősi faépítményekkel. A cseh faházak stílusa hosszú fejlődés eredménye és mindenesetre régibb, mint a mai épületek, a melyek nem valami tartós anyagból készültek. Régebben nem ritkán alapjától kezdve fából építették föl az egész házat. Rendesen azonban alacsony kőfalat raknak alapúi, a melyre a többnyire faragott gerendákból összerótt faalkotmány kerül. A gerendák közötti héza- gokat (listy) agyagba mártott szalmafonatokkal körűi csavart fa töltelékkel (zarázka), vagy mohával tömik (omH se) s aztán szecskával kevert agyaggal tapasztják be. Ha a faalkotmány korhadni kezd s meglazúl, vaskapcsokkal rójják egybe (daji se do kleSti). Ha pedig valahol rothadni kezd, akkor az elrothadt, vagy szúette darabot kivágják (podvlíká se). Néha úgy az új, mint a régi falakat, a mint mondják, „bundával látják el44 (dávajíse „do kozichuu); vagyis az egybe rótt gerendák közé száraz bükkfa ékeket vernek', a falat vakolattal tapasztják meg, ezt elsimítják és megmeszelik, s az ilyen „bundás44 ház aztán egészen olyan, mint a kőből épült. A falakra a tetőt vagy geren- dázat nélkül (na os/a), a mi legegyszerűbb mód, vagy gerendára rakják. A gerendákat, melyekre az egész tető kerül, Klattau és Taus körűi régi hagyományos néven lemézy-nek hívják. A tetőt a falvakban szalmával, vagy zsindelylyel födik. Közép és déli Csehországban a szalma a legfölső sortól