Seite - 438 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

438 mögé a nép virágvasárnapi barkagalyakat dugdos, alájuk pedig, vagy az ablakokba, melyekben rozmaring, bazsalikom, hónapos rózsák és egyéb virágok díszlenek, aggatják az úrnapi körmeneten megszentelt koszorúkat, hogy velük a házat villámcsapás — „az Úr követe" — ellen oltalmazzák. Az asztal mögött a szögletben és a fal hoszszában karos padok és néha igen szépen faragott karú székek állnak. A többi bútorzatból még kiválóan emlí- tendők az ágyak, melyek fölé régebben gyakran oszlopokon álló deszka- mennyezet borúit. A gyermekágyas asszony fekvőhelyét hímzett kárpitokkal, vagy lepedőkkel (prostéradla) volt szokás befüggönyözni. Ide tartoznak még a szekrények és ládák, a melyek azonban gyakran a ház, vagy a pajta kamrájában állanak. Az egész bútorzat, főleg a ládák, szekrények, ágyak, bölcsők, valamint a tálas-polez és az ablaktáblák, sőt néhol a székek is dús festéssel vannak ékítve. E díszítésben a falusi asztalosok nem csekély ügyességre tettek szert és gyakran igen jó ízlést tanúsítanak a színes virágok, különösen tulipánok, rózsák, koszorúk, gyümölcs- és madár-alakok és más díszítő elemek alkal- mazásában, melyek vagy egészen naiv eredetiségűek, vagy a ezopf- és barokk- stílus modorára vallanak. A bútordarabra nem ritkán a készítés évszáma is oda van az ékítmények közé festve, sőt egyes drágább szekrényeken virágok füzérei közepette valamely szent, a Szűzanya, vagy Szent Anna képe is látható. Ilyen régibb festett bútorokat kivált éjszaki és keleti Csehországban látni még, a hol a festések gazdag változatossága általában fölülmúlja a déli csehországiakét. A szoba mellett rendesen egy szobácska ('svétnicka, sedniüka, pr istenek, vystupek), vagy néha kamra (komora) van, a melyben nincs kályha és néha deszka padló sincs. Ebben ágyak, ládák s apróbb edénynemű állanak. A kamara különben többnyire a szobával szemközt a másik oldalon van, sőt néha két ily, többnyire ablak nélküli helyiség is szolgál hasonló czélokra, mint a szobácska. Néha inkább csak éléskamráúl szolgál, míg másutt (így a jicini kerületben) egészen takaros kis szobáúl rendezik be. Keleti Csehországban rendesen ki van falazva és kamenice a neve. Ebben tartja a gazdasszony a tejet. Nyugaton sklep-nek hívják, jóllehet nem bolthajtásos, hanem csak erős tölgyfa gerendázattal van födve, a melyet néha még vastag agyagréteg is véd a tűzveszedelem ellen. E kamrából a szecskás kamrába, onnan pedig az istállókba nyílik az ajtó, melyek közül első a lóistálló, az után következik a teheneké s végűi még, ha van, a juhakol.