Seite - 448 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

448 Ugyané nap délután kilencz leány (králicky) házról-házra jár a virág- koszorús és színes szalagokkal fölékesített pünkösdi királynéval (královna). E közben így énekelnek : A királynét rendesen a legkisebb leányka ábrázolja, a kit a többiek úgy elrejtenek maguk közt, hogy ki sem látszik a csapatból. Mikor az aján- dékozás után a gazdasszony azt kérdi tőlük : „Nos, hát hol a királynétok?" a többi leány szétrebben, s a királyné előlép és néhányszor körben forog. Néha király, vagyis egy fiúnak öltözött s a fején aranypapírból metszett koronát viselő leány is kiséri a királynét. Az űrnapjának (slavnost Bozího Téla) csupán egyházi jelentősége van s egészen azon módon ünneplik, mint másutt. A körmeneten megszentelt s a négy oltárról szedett galyakat és koszorúkat a mestergerenda alá, vagy a képek mögé tűzik és aggatják s égiháború idején egy-egy csipetnyit elégetnek belőlük. A nyári zivatarok és jégeső ellen varázslást is használnak, vagy harangozással és kürtöléssel űzik el. Az is szokásban van, hogy zivatar közeledtével egy egész kenyeret tesznek az asztalra, hogy ha be találna ütni a villám, és tűz támadna, a háznép el ne veszítse a lélekjelenlétét. A sütőteknőt meg a belsejével az épülettől elfordítva az ajtó elé állítják, hogy tűz esetén arra húzódjék az istencsapása, a merre a teknő néz. A nyári napfordúlat idejét még mindenfelé Szent Iván-tüzekkel (ohné svatojanské) ülik meg. Szent Iván estéjén (június 24) az egész környék hegyein és dombjain máglyák lobbannak fel és tündérmesébe illő képet varázsolnak a vidékre. A koszorúkkal ékes és varázsfűvel övezett ifjúság a tüzet körűltánczolja és a szerelmes párok egymást kézen fogva átszökik a máglyát. Ha ugrásuk sikerül, azt jó jelnek tekintik. Ez éjen, azt tartják, aranyvirága van a páfránynak, s a ki ilyent tud keríteni, az benne minden kincset föltáró bűbájos kulcsra tesz szert. A leányok ez éjjel kilenczféle füvet szednek, koszorút fonnak belőlük és hátrafelé egy fára dobják; a hányadik- dobásra a koszorú a fán fennakad, annyi év múlva mennek férjhez. Elalvás előtt e koszorút a vánkosuk alá is teszik, hogy a jövendőbelijükről álmod- janak. Másnap reggel a koszorút folyóvízre dobják s nézik, vájjon szabadon elúszik-e, vagy fennakad? Amaz esetben nem sokára férjhez mennek. NaSe královna bosa chodí, své bílé no2i£ky v rose brodí; prosíme, ládámé naSí ehudé kfálovné. Mezítlábas a királynénk, Harmatos a lába; Királynénknak ajándékot Ne kéljünk hiába.