Seite - 452 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

452 leütésére vállalkozik, annak bekötik a szemét, aztán egy fölállított hordót néhányszor körűi kell járnia, erre egy cséphadarót adnak a kezébe s azzal útnak eresztik. Sokszor épen ellenkező irányba indúl, mint a hol a kakas van és a levegőbe csapkod, a mi nagy hahotára fakasztja a körülállókat. A kinek végre sikerűi a kakast leütnie, azt muzsikaszóval a korcsmába kisérik. — A búcsúnap után már mind rövidebb napok és hosszabb esték következnek, vége szakad minden mezei munkának, s a házi foglalatosságok kerülnek sorra, köztük nevezetesen a fonás és a tollfosztás. A fonóban (prástky) való fonás szokása ma már csak azokon a vidé- keken dívik, a hol kender terem és a hová a fonógyárak még nem hatoltak el. A fonóba, a hová a leányok télen át egész hamvazó szerdáig minden este eljárnak fonni, gyakran ellátogatnak a legények is, hogy ott a leányokkal eldalolgatva, mesélgetve, nekik udvarolva, éjfélig el-elmulassanak, a mikor aztán haza kisérik a leányokat. A fonó évszak záradéka az ú. n. „hosszú éjszaka" (dlonhá noc). Farsang második, vagy harmadik hetében meg- vizsgálják a leányok, hogy melyikük font meg addig legtöbb kendert; ezt a legszorgalmasabbat megteszik királynénak, a ki a többit megvendégeli. A toll/osztás (draníperi) szintén a fontosabb téli munkák közé tartozik, mert minden anyának első gondja, hogy mentül több tollal tömött ágyneműt adjon a leánya kelengyéjével. Az ugyanis a legnagyobb szégyen, ha a leány még egy rend ágyneműt sem visz hazúlról magával. A tollfosztás azonban koránsem jár akkora czéczóval, mint a fonás, mert vigyázni kell, hogy a pihe az asztalról el ne szálljon. Nem is csoda, ha csakhamar elálmosodnak mellette. Kevésbbé fontos ünnepek a népélet szempontjából a halottak napja (dusicekj, melyen (nov. 2.) a sírokat látogatják, azokra gyertyácskákat gyújtanak és egy dusiéky (lelkecskék) nevű alkalmi kalácsot sütnek; továbbá Szent Márton napja (nov. 11.), melyen a lúd mellcsontjából a téli időjárást jósolgatják és podkovy (patkó) nevű süteményt készítenek; nemkülönben Szent András (nov. 30., ólomöntés és másféle házasságjóslás) és Szent Borbála napja (decz. 4.), a melyen a leányok meleg helyre egy cseresnye- galyat ültetnek s azt szorgosan öntözgetik, hogy karácsonyra kihajtson; végűi Szent Miklós napja (decz. 6.), mikor a Mikulás egy ördög kíséretében házról-házra jár s megjutalmazza a jó gyermekeket. Mindezeket csak sebtében érintve, a télnek legszebb és a néplélek legköltőibb virágaival ékes ünnepére térünk át, a karácsonyra (vánoce). Ennek ünneplése a karácsonyestével