Seite - 460 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

460 s a künn álló nők az alkalomra vonatkozó dalokat énekelnek. Ez után a menyasszonyt visszavezetik a szobába és átadják a vőlegénynek. Halál és temetés. Betegség esetén előbb mindenféle háziszerrel tesznek próbát, aztán a javasasszonyt hivatják, hogy a betegséget „megigézze" (zaríkati), vagy „megáldja" (zazehnati), s csak ha ez sem használ, akkor fordulnak az orvoshoz. A beteg ágyánál gyertyaszentelőnapi gyertyákat gyújtanak, s mikor a beteg már a halállal vivődik, kinyitják az ablakot, „hogy a lelke kiszállhasson". A halott szemhéját lefogják, testét megmossák, halotti inget adnak rá és egy deszkán kinyújtóztatják. Még mielőtt kihűl, egy hajtincset is vágnak le a fejéről. A ház gazdájának halálát a méheknek is meg kell jelenteni, különben utána vesznek. Néhol a gazda elhúnytát a többi házi állatoknak, így a teheneknek és lovaknak is megjelentik. A halott mellett a szomszédság egész éjen át viraszt s a lelki üdveért imádkozik. A koporsóba oda teszik a halott mellé az imakönyvét, vagy egy rózsafüzért, szentképet, keresztet, nevezetesen pedig egy gyertyát és a fésűjét. Mikor a koporsót kiviszik a házból, a Szent Mihály lovával háromszor meg kell ütni a küszöböt, vagy három keresztet kell rá vetni, hogy a halott áldása benn maradjon a házban. A padot, a melyen a halott ki volt terítve, a székekkel együtt fölborítják, hogy a megholtat hamarább feledjék. Hajadonnak a koporsóját legények, legényét koszorúlányok viszik. A koporsó sírbatételénél a jelenlévők mindegyike három marok földet vet utána, ezzel tanúsítván a halott iránti végső tisztességet. A temetést tor követi. A szlávok népies színjátéka. Csehország szlávjainak vallásos érzületéről tanúskodik a népies színjáték buzgó ápolása is, mely némely vidékeken egész a hetvenes évekig teljes épségében fenn tudta tartani a népművészet ez ágát. A középkori eredetű s a jezsuita iskolák színielőadásaiban új életre kelt népmúzsa leginkább az Eisenbrod, Semil és Hochstadt városoktól határolt hegyvidékre húzódott vissza, mikor egyebünnen már kiszorúlt. A népies színjáték legjelesb ápoló- helyei Lastibof és Boskov helységek, s a legutóbbi időben a Hochstadt melletti Neudorf (Nová Ves) is. Az ötvenes években még a sík földön (kraj) is voltak oly helységek (mint pl. a Jiíín melletti Vitinéves), a melyeknek lakói közül többnyire a domkafok színtársúlatokká egyesültek s a téli estéken darabjaikat betanúlván, húsvétkor falujok környékén bemutatták