Seite - 462 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

462 a néző elé tárják, nem bízván semmit sem a képzeletére, a mit magának kellene hozzá gondolnia. Épen ezért általában igen hosszúra nyúlnak s olykor meglehetősen unalmasok is, habár közben-közben egy-egy drámai erejű jelenet is akad bennük, minő pl. Iskariót és Júdás alkudozása a főpapokkal és a nagy tanácscsal. A harmadik csoportba az ó-testamentomi tárgyú játékok tartoznak, melyeknek Mózes, az egyiptomi József, Sámson, Tóbiás, Sámuel, Saul és Eszter a főalakjaik. A negyedik csoport, melynek darabjaiban ép' úgy, mint az előbbiében, nagy szerepe van már a Paprika Jancsi (Kasperle) alakjának és a melyen az egészen népies fölfogás már nagyon érezteti szétmállasztó hatását, — új-testamentomi, vagy teljesen újkori tárgyakat foglal magába, melyeken már a mindinkább fölvirágzó műdráma hatása is meglátszik. Ide tartoznak a Szent Iván-játékok, az újabb romantika kedvelt alakjai: Genovéva, Helena, a török császár leánya, Felsenburg grófja, a velenczei kalmár, a Comenius- féle „Világ labyrinthjáw-ból átvett alak, s egyebek közt az ördög hét köteléről szóló játék. Mind a kétféle csoportban többnyire nyers tréfájú s romlott nyelvű bohózattá sülyedt alá a régebbi komoly cselekmény, s inkább csak a legközönségesebb kíváncsiságot akarja kielégíteni, nem pedig a hallgatóság épületes gyönyörködtetésére szolgálni, a miért is csakhamar meg kellett hátrálnia a műkedvelőktől is ápolt műdráma terjedése elől. E népies színművekben tartalmuk egyszerűségéhez mért az egész megjelenítés is. Színpadúl és nézőtérül többnyire deszkákból összetákolt födetlen színkör (tátriMi-theatrum) szolgál, fehér vászon függönynyel és szegényes vászon színfalakkal. Még gyakrabban csupán egy épen üresen álló csűrben ütött tanyát a népmúzsa s csak nagy ritkán vonúlt be valami tágasabb korcsma-szobába. A közönséget azonban a szegényes díszletek nem riasztották el s nem zavarták a darab élvezetében. A szereplő személyek ugyan igyekeztek annyira-mennyire szerepükhöz illő ruhában megjelenni, a mihez a régi hosszú és bő redőzetű férfiviselet alkalmasabb is volt a mainál, s így a házi ruhatár is kisegítette a legtöbbjét. Királyok, papok s más efféle főbb személyek rendesen külön jelmezt viseltek s vörös, fehér, vagy fekete vászon ruhájukon kivűl jelvényeikkel, koronájukkal, vagy papi süvegükkel eléggé különböztek a többitől. Nyomatékos, méltóságos beszédük is elütött a többi népségétől s maguktartásában is bizonyos előkelőségre törekedtek. Krisztus és a szentek alakjai a hagyomány szerinti jelmezekben