Seite - 463 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

463 léptek föl, melyeknek többé, vagy kevésbbé díszes volta természetesen mindig a társaság tehetősségétől függött. Sok helyütt egyszerű papiros díszítményekkel is be kellett érniök, s a közönség sokszor elég elnéző volt, ha egy-egy ismerősét a rendes vasárnapi ruhájában látta is föllépni. A középkori színháztól kölcsönzött alakja volt e játékoknak a „prológ", vagy „kikiáltó", a ki a darab előtt a „komédia" tartalmát és tanulságát elmondta s a nézőket csendre és figyelemre intette, végezetül pedig a játszók köszönetét tolmácsolta s a következő előadásra is meghívta a közönséget, nem mulasztván el annak bőkezűségére is czélzást tenni. A nézők vagy fapadokon ültek, vagy csoportokban álldogáltak a bekerített térségen. A bemenet csakis belépti díj mellett volt szabad; ez azonban kinek-kinek a tetszésére volt bízva, kivált akkor, ha az előadás jótékony czélú volt. Oly előadásoknál, a melyek bevételében a szereplők fáradozásukhoz mért arányban osztoztak, élelmi szerekkel s más efféle természetbeli járulékkal is meg lehetett a bemenetet váltani. A játszó személyek minden tőlük telhetőt igyekeztek megtenni, hogy a következő előadások sikerét is biztosítsák, kivált ha rendes színészek is tartózkodtak a környéken; és ennek a versengésnek köszönhető, hogy Lastiborban és Boskovban éveken át ugyanazt a darabot lehetett — bár módosított kiadás- ban — színre hozni, s ezzel az alkotó népszellem két mintadarabját későbbi nemzedékek számára is utánzásra méltó példáúl átörökíteni. A szlávok népdala és táncza. Népdal az a dal, a melynek a nép a szerzője. A dal két elemből áll: szövegből és dallamból, s így a valódi népdal az lenne, a melynek a szövege és dallama együtt teremne a népénekes ajkán. S a kiindúlópont a legtöbb esetben csakugyan ez, még pedig kezdetben minden zenekíséret nélkül, minthogy a népdalköltőnek rendesen ott, a hol dala születik, úton-útfélen, a mezei, vagy egyéb munkája közben, hangszere nincs a kezénél, vagy nem is ért esetleg semmiféle hangszerhez. A népdal továbbfejlődésében azonban igen gyakran oly folyamat is áll be, a mely épen az ellentéte a műköltészet és a műdal terén tapasztalhatónak. Emennek valamely műköltő szövege szolgál az alapjáúl, melynek a zeneszerző hozzáillő zenei kifejezést igyekszik adni. Híres költők kedvelt dalainak megzenésítésén több zeneszerző is versengve fáradozik. A népdalnál gyakran ennek épen az ellenkezője szokott