Seite - 464 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

464 történni. Megszületik, vagy csak előkerül valahonnan egy-egy dallam, mind szélesebb körben elterjed a nép közt s attól fogva egész sor újabb meg újabb szövegek alapjáúl szolgál, a melyek hangúlatát a dallam keltette, s melyek- nek tartalma a dallamhoz alkalmazkodik. Erre számos példát tudunk. így az „Ach néni tu, 7ieniu (Ó, nincs itt, nincs) dallamára nem kevesebb, mint tizenkilencz, az ehhez nagyon hasonló „Jetelka, jetelkau (Lóherécske, lóherécske) nótájára tizenhét, a „Letela husilkau (Elrepült .a libuska) kezdetűre ugyanennyi, a „K Pusperku je cesta zlatá" (Arany az út P. felé) dallamára pedig tizenhat különféle szöveget énekelnek; azonban kérdés, vajon az „Ach netiíu, „ Jetelkau, stb. az eredeti szöveg-e, s nem már szintén csak annak egyik változata-e. Hasonlót tapasztalunk más irányban is. Komoly tartalmú népdalok gyakran valamely régi egyházi ének dallamához simúlnak; de olyanokat is ismerünk, melyek valamely népszerűvé vált zeneszerző dallamát kapják föl. Még gyakoribb azonban az az eset, hogy a dal szövege a táncz zenéjével párosúl. A cseh népnek régebbi elzárkózottabb korában nem csupán egy nemzeti táncza volt, mint a aélszlávoknak az ő kólójuk, a gácsországi lengyelségnek a krakowiak, hanem épen oly kifogyhatatlan leleményű volt a cseh a tánczban és tánczzenében is, mint dalaiban, melyeknek sokszor a táncz közben született a verse. A zene víg ütemei, a mozgás túlcsapongó elevensége és heve volt az a mámorító forrás, mely a legények találékony- ságának új meg új ösztönt adva, egyet-egyet közűlök rögtönző költővé avatott, a kit társai nyomban csatlakozó karként kisértek. így élt a cseh nép dala és táncza hosszú időn át a maga szűkebb körében, csak elvétve ismerve és méltányolva egy-egy nép-, vagy irodalom- baráttól, egészen a jelen század húszas éveiig, a mikor Kolowrat gróf, akkoriban Csehország fő várgróíja, a cseh múzeum megalapítása alkalmából az egész országban fölhívást köröztetett a régi szokások, hagyományok és emlékek, s így a népdalok és dallamok egybegyűjtésére is. Ezekből 300 került együvé dallamostól együtt, melyeket Rittersberg János lovag adott ki 1825-ben Ceské národni písne (Cseh nemzeti dalok) czímen, Prágában. Munkálata meglehetős kritikátlan volt, s a kiadó finomabb zenei érzékének híjját is meglátni rajta. Ugyanez időtájt nyomatta ki (1822 — 1827) Celakovsky F. L. is mintegy 200 cseh dalból és dallamból álló gyűjte- ményét. A cseh nép dalkincsét azonban úgy a szöveghez, mint a zenéhez való teljes értéssel Erben Károly Jaromir iktatta be maradandó birtokúl