Seite - 466 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

466 Mihály tói tíz dal mutatványképen a Prutz- féle „Deutsches Museum "-ban (1853); Waldau Alfréd (valódi nevén Jaros József) „Böhmische Granaten" (Prága, Ehrlich 1858). A müncheni Malyórok-Stielerné is fölvett saját költeményei gyűjteményébe (Prága, Ottó 1887) 2 2 cseh népdalt részben igen sikerűit fordításban. A cseh nép tánczairól részletesebb ismertetést Waldau Alfréd „Böhmische Nationaltänze" czímű tanulmányában (Prága, Dominicus 1859) találhatni. Tartalmát illetőleg a népdal elbeszélő, vagy lantos természetű a szerint, a mint dalolható szavakban leír és elbeszél, vagy pusztán hangúlatokat és érzéseket tolmácsol. Az elbeszélő természetű népdal terén megint vallásos és világi tárgyúakat lehet megkülönböztetni. „Boldogságos Szűz Mária fiát hordva szent méhében a világot járja vala"; itt is, ott is bekopogtat, szüléséhez szállást kérve, végűi egy kovácshoz kerül, a ki így útasítja el: „Hogy adhatnék szállást neked, mikor az én legényeim éjjel-nappal kalapál- nak s a tűz nálunk ki nem alszik?" Utoljára egy üres istállóban lel hajlékra. Egy másik ily vallásos tárgyú dalban „Az Úr a paradicsomban járkál, Ádám előtte térdre borúi"; most a „kék virággal nyíló fa" megjelölése következik, a melynek gyümölcsét Ádámnak és Évának nem szabad megízlclniök, sat. Ez ének a hagyomány szerint a cseh testvérektől ered, s régebben a meny- asszonynak a templomba való menet előtt ezt énekelték, a végén így fohászkodván fel : Krisztus, a te szenvedésed Üdvözítőnk fenn a mennyben, Törülje el bűneinket; ; A pokoltól ments meg! Amen. Ez énekek rimei helyenként semmivel sem jobbak a fordításéinál, mert bizony a cseh népdalban nem ritkák az ily rimek sem, minők : kapradi— navrátí. Gyakran puszta összecsengéssel is beéri a népköltő, minő példáúl kun—dum, vagy rfct—zfist. A nyelvtan szabályait is föláldozzák sokszor a keserves rímnek, mint abban a nagyon elterjedt csinos dalocskában, a mely így kezdődik : Na ty louce zeleny (zelené helyett) í (Zöld mezőben pasou se tam jeleni — legelnek a szarvasok —) a hol a rim sem egészen kifogástalan a sorvégi kemény y és lágy i hiányos összecsengése miatt. Ritkább a rímnél a népdalban az alliteráczió, minő pl. kukalka kukala kuku (kakukkolt a kakuk). Mint valamennyi szláv törzsnél, kétségtelenül a cseheknél is nagy szerepük volt hajdan hősénekek vándor lantosainak. Ilyen epikus dalokból