Seite - 469 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2
Bild der Seite - 469 -
Text der Seite - 469 -
469
fiyomott helyzetéből magyarázza. Ehhez azonban mégis némi szó fér talán.
Az epikus dalnál már a tárgy természetével jár a komoly, borongóbb hangúlat
a nélkül, hogy politikai okokban kellene magyarázatát keresnünk. A csehek
lyrai dala ellenben más szláv törzsekétől, pl. a kis-orosz dumy-któl nagyon
is eltérőleg sokoldalú változatosságával és élénkségével tűnik ki s egész
skálája megvan benne az érzéseknek, a mely a mélabús bánatosan kezdődve,
a vidámon, sőt kicsapongón végződik. Ha a szerelmi dalok közt — már
pedig ezek vannak itt is, mint más népeknél, nagy többségben — gyakoriak
a kielégítetlen vágy, viszonzatlan szerelem, elvesztett boldogság miatti bánatot
kifejezők : az elég könnyen érthető és egyebütt, sőt a műköltészetben sincs
másképen. Ebből magyarázható a sok <*-val felsóhajtó dal, a melyekre Neruda,
mint állítása bizonyságaira hivatkozik. Ezen O^-hal (a csehben Ach-hal)
kezdődő dalok közt leghíresebb az, mely az özvegy emberhez erőltetett
leány panaszát (Oh, nem ez, nem ez az, a mi engem boldogít) tartalmazza.
VA dal az egymástól elszakított szerelmesek fájdalmas búcsúzásával végződik.
Néha azonban a legény elég hamar megvigasztalódik. Alig vált el
kedvesétől a „zöld fa alatt", kimegy az erdőre, ott egy verset hangosan
elkesereg, aztán hirtelen félre csapja a kalapját (klobouk na stranu) s felkiált:
„Ej haj, feledem a leányt s megint víg leszek!" A hűség és állhatatosság
különben sem nagyon bántja a legényt (mládenec) a népdalban. Az egyik
példáúl haldokolva ezt iratja a sírkövére: „Itt nyugszik egy ifjú teste, ki
a lányokat szerette. Erre járó szép szűzecskék, imádkozzatok érette." Ha
a leány kiadja neki az útat, hetykén félre csapja a süvegét s azzal más után
néz, hisz „a nap nem csak egy virágra süt", „van leány elég, mint bogyó
a borókabokron". Ha pedig a leányban van a hiba, ha csapodár, szeszélyes,
„czifra Kata" : akkor azzal a jámbor óhajtással válik el tőle a legény, hogy
„az Isten nyila üssön minden hamis leánynak a szívébe". Vigaszt ilyenkor
is könnyen talál:
„Tövis közül nem kell nekem a rózsa,
Hamis lánynyal többé nem állok szóba."
Vagy pedig: „Utánad, lelkem, könnyen füttyentek egyet!" Sokkal ritkább
a népdalban, — mint már a női természettel is egyezőbb, — hogy a leány
is könnyen és hamar vigasztalódik. De erre is akad példa. Példáúl a legény
háborúba megy. A leány azzal bocsátja el, hogy „biz én nem masérozok
utánad". Még könnyebben veszi a leány a dolgot akkor, ha a legény más
leányért hagyja őt cserben, mint pl. az „Úgy-e, úgy-e, messze néked most
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország I (2), Band 14/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Csehország I (2)
- Band
- 14/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1894
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 22.22 cm
- Seiten
- 340
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch