Seite - 476 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

476 híven tükröződik a nép könnyelmű, izgéköiiy vérmérséklete. É majdnerti kivétel nélkül kemény hangnemű dallamok példájaképen álljon itt a követ- kező, mely szövegében és zenéjében egyaránt találó kifejezője a titkolt szerelem boldogságának : Oly dalokban, a melyek gyöngédebb, lágyabb, olykor borúsabb hangú- latot fejeznek ki s meleg, igaz érzéssel telvék a nélkül, hogy azért ennek naiv őszintesége édeskés rajongásba csapna át, ez érzésnek megfelelőn a lágy hangnem is nagyon találón érvényesül. E csoportban is a szerelmi dalok vannak ugyan többségben, de akadnak köztük balladák és elmélkedő énekek is; emezek közül való az alábbi dal is. Néhány magvas szóval van benne elmondva az egyszerű, józan eszű ember egész életbölcsesége : A népdaltól nem választható el a nép hangszeres zenéje. Otthon ugyan, meg úton-útfélen, erdőn s mezőn a nép rendesen minden zenekíséret nélkül énekli a maga egyszólamú dalait, de a korcsmában a táncznál, a víg lakodalmi menetnél s más ünnepi alkalommal muzsikaszó mellett mulat. A zenészek mindenütt ott vannak. Hisz a cseh nép zenei tehetsége koránsem szorítkozik pusztán a dalra, s méltán dicsérik még az egyszerű földmívelőben is a hangszeres zenére való kiváló hajlamot. A legszerényebb falusi banda is, a melytől mélyebbre ható zenei kiképzettséget úgy sem vár senki, legalább