Seite - 477 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

477 elóadása természetes hevével tűnik ki, mely az igazi zenészvér tanújele. Ma ugyan már nem egy hajdani népies hangszer kiment divatból, csak emiéköket őrzik némely régi tudósítások és képek. Mások, mint a czimbalom (cymbál) és a duda (dndy) csak a jelen században szorúltak mindinkább háttérbe a hegedű, klarinét és vadászkürt, stb. elől. A czimbalom ma már ritkaság, míg a duda legalább nyugati és déli Csehországban még itt-ott használatban van a népies hangszerek közt. E zeneszerre különben a nép- V költészet is vet egy dicsőítő sugarat a híres Svanda dudásról szóló mondában, kinek a nevét a tréfa, móka népies neve (svanda) is őrzi. Ez a híres dudás, mint mondájának egy alighanem újabb változatában halljuk, az ördögnek és czimboráinak is muzsikált egykor tánczukhoz. Természetes, hogy ily körülmények közt a hangszeres zene nem maradhatott a népdalra hatástalan. Arról a hatásról, a melyet a tánczzene a népdalok rhythmusára gyakorolt, már szóltunk. Itt azonban a tulajdon- képeni tánczdalról kell még szólnunk. A tánczzene ugyanis nem mindig eredetileg is szöveges dal származéka, sőt a legtöbb esetben épen megfordítva, egy-egy eredetében puszta tánczzenének született dallamra rögtönöz mulatság közben a jókedvű ifjúság valami alkalmas verset. A cseh dalok közül oly sok árúlja el ezt az instrumentális zenei eredetét, hogy ép ebben egyik megkülönböztető vonásuk rejlik, a többi szláv népek dalaival ellentétben. Hogy a dudának e részben nagy szerepe volt, az könnyen érthető. S valóban meglehetős számúak még ma is azok a dalok, a melyeket valaha duda kíséretéhez énekeltek, vagy a melyek legalább is dudanótákból fejlődtek. Némely nagyon fölkapott ilyen daloknál a nép ott, a hol épen dudás nincsen, mai napság dongókarral maga zümmögi a dalhoz hangszer híjján a kíséretet. E dalok egyike, a melynek dallama a kozák nevű táncz kísérője, a következő: Allegro.