Seite - 485 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

485 Brünnbe, 1849-ben pedig beválasztották a törvények cseh nyelvre fordítását végező bécsi bizottságba s kevéssel utóbb kinevezték a cseh nyelv és irodalom tanítójává a bécsi egyetemre. Itt adta ki Déjiny reci a literatury ceskoslo- venské (A csehszláv nyelv és irodalom története) czímű munkáját, melyben némely kérdéseket egészen önálló fölfogással tárgyalván és végűi egyes nyelvemlékeket hamisítványoknak jelentvén ki, némelyek kétségbe vonták hazafiságát. Nyelvtudományi munkásságával függ össze a Mapa zemé moravské (Morvaország térképe) is, a mely előfutára Základové dialektologie ceskoslovenské (A csehszláv nyelvjárástan alapvonalai) czímű munkájának (1864), mely a bécsi császári tudományos akadémia támogatásával jelent meg. E munka ellen nem egy kifogást emelt a bírálat; nagy értékét azonban ez nem csorbítja, mert e műben kisérlette meg először a szerző az összes szláv nyelveknek ugyanazon elbeszélés alapján való egybehasonlítását és addig ismeretlen képét alkotta meg a cseh-tót tájszólástannak, mely az e téren való további kutatás számára biztos alapúi szolgálhatott. A cseh nyelv- járástanban ezért e munka mindenkoron kiváló helyre lesz méltó, s általa V Sembera mindenkorra első igazi nyelvjárásbúvára marad Csehországnak. V Még mielőtt Sembera e művét kiadta, ugyané téren új dolgozótársa támadt Jirecek József személyében. Ez is hohenmauthi születésű volt, mint Sembera, s a leitomischli gymnasiumban tanúiván, már ott összejegyezgette másokkal egyetemben a vidék nyelvi sajátságait, melyeket aztán egy érte- kezésében dolgozott föl. így jött létre a Podrecl vychodních Cech (Keleti Csehország tájszólása), a mely a Musejník-\><tvv jelent meg (1863). Anyagát hangtan-, alaktan- és szótárra osztja el, de e részek elhatárolása csak meg- közelítőn következetes, és az anyag is csak a legfelötlőbb jelenségekre szorít- kozik. Az irodalmi nyelv fejlődésének történetét az előszó mondja el. E munka indította Kouble Józsefet az éjszaki cseh nyelvjárás sajátszerűségeinek vizsgá- latára, kinek Podrett severnych Ceh (Éjszaki Csehország nyelvjárása) czímű értekezése (ugyancsak a Musejník-ben 1864) egészen a jireíek nyomain halad és a cseh tájszólástan becses anyagát tartalmazza. 1868-ban jelent meg az O podrecí doudlebskéjn (A doudlebi táj szólásról), melynek Kotsmích V. a szerzője, ki az egykori Doudlebi vidékén gyűjtötte annak nyelvanyagát. Kotsmích oly nyelvterületre vezet e munkájában bennünket, a mely a legújabb időkig kitűnik tiszta és helyes kiejtésével. Lego J., Krabice B. és mások, főleg pedig Kott F. az ő Slovník ceskonémecky czímű cseh-német szótárában szintén tömérdek szót és szólásmódot gyűjtött különféle nyelvjárásokból.