Seite - 488 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

488 másokban; üm helyett mindig rövid um-ot ejtenek : volum, telatum, néhol pedig om-ot is : Vasek sei k sousedom. Ha valakitől kérdik, hogy hol járt, u kovárü, u kovárovejch, u ková- rovic lehet a válasz. A birtokot, vagy a családhoz tartozóságot birtokos melléknév jelöli: kővár ovo düm, kővár ovo zahrádka, kővár ovo krávy; Zafárovo holka, vagy mydlárovic chlív, stb. A melléknév ilyenkor változatlan marad. Zbiroh környékén kovárojc is járatos, a mit déli és keleti Csehország- ban is használnak. Prága környékére nézve jellemző : zahojéno, vodpustíno, vodvezéno (-eno helyett); a nyugati vidéket illetőleg a správce, správcete, stb. névragozás; a délit illetőleg pedig z> nasom mlejné\ za humnom, pod7nlejnom. A nyugati nyelvjárás, kivált pedig annak chod ága, valamennyi közül a legódonszerűbb. E nyelvjárás Csehország délnyugati negyedére terjed s elfoglalván a pilseni kerület nyugati felét, határa innen Písek és a Moldava felé húzódik, éjszak- és délnyugat felé pedig német nyelvterülettel érintkezik, a mely már majdnem Pilsenig nyomúlt előre. Mies környékén is van egy cseh nyelvsziget, a melynek tájszólása e nyelvjárással közeli rokonságban áll. E vidék lakossága máig megtartotta régi nemzeti viseletét s ősi jó szokásaihoz való ragaszkodása által is kitűnik. A viselet egyúttal a tájszólás határait is jelzi, mert a hol amattól megválnak, ott az ősi nyelvjárás saját- szerűségei is hamarább pusztúlnak. S a merre változik a népviselet, ott azzal együtt rendesen más a tájszólás is. így e területen a pilseni, píseki, budweisi és tausi kerületek alsóbb rendű nyelvjárásait lehet megkülönböz- tetni, a melyekhez ötödikül még a chodok sajátszerű tájszólása járúl. A pilseni tájszólás mintegy átmeneti alakúlat a középcseh és a nyugati cseh nyelvjárás közt. Egészben közelebb áll e vidék beszédmódja a tausi kerületéhez, mint a prágaiéhoz. Egyes jelenségek sorából említendő, hogy ou helyett u-t ejtenek : nás Vása si kupil klobuk; — i helyett e-t hallani: iá te (neked) nedám; a, o, u előtt a szó elején gyakori a h: Hanka, hodelat, huzda. Ez a jelenség a miesi nyelvszigeten is megvan. Ha valakiről kérdik, hogy kicsoda, ilyenféle válasz járja: Tuten je sáfár ojc, a családhoz tartozóság megjelölésére. Altalútnál így kérdezősködnek : Podme tutady do Plzni, do práci, — Plzné,\ práce helyett. Mint a középcsehben, úgy itt is hallani az ilyen többes számú birtokos alakokat: zednikuch, vorácuch. Rendes a ch (h helyett) ebben : putreh, ritkább ezekben : vítreh, bratreh. Az efféle is járatos ugyanitt: vony na nej zaluvali; nasí pa (pak) kupuvali voves (oni és oves helyett).