Seite - 488 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2
Bild der Seite - 488 -
Text der Seite - 488 -
488
másokban; üm helyett mindig rövid um-ot ejtenek : volum, telatum, néhol
pedig om-ot is : Vasek sei k sousedom.
Ha valakitől kérdik, hogy hol járt, u kovárü, u kovárovejch, u ková-
rovic lehet a válasz. A birtokot, vagy a családhoz tartozóságot birtokos
melléknév jelöli: kővár ovo düm, kővár ovo zahrádka, kővár ovo krávy;
Zafárovo holka, vagy mydlárovic chlív, stb. A melléknév ilyenkor változatlan
marad. Zbiroh környékén kovárojc is járatos, a mit déli és keleti Csehország-
ban is használnak. Prága környékére nézve jellemző : zahojéno, vodpustíno,
vodvezéno (-eno helyett); a nyugati vidéket illetőleg a správce, správcete, stb.
névragozás; a délit illetőleg pedig z> nasom mlejné\ za humnom, pod7nlejnom.
A nyugati nyelvjárás, kivált pedig annak chod ága, valamennyi közül
a legódonszerűbb. E nyelvjárás Csehország délnyugati negyedére terjed
s elfoglalván a pilseni kerület nyugati felét, határa innen Písek és a Moldava
felé húzódik, éjszak- és délnyugat felé pedig német nyelvterülettel érintkezik,
a mely már majdnem Pilsenig nyomúlt előre. Mies környékén is van egy
cseh nyelvsziget, a melynek tájszólása e nyelvjárással közeli rokonságban áll.
E vidék lakossága máig megtartotta régi nemzeti viseletét s ősi jó
szokásaihoz való ragaszkodása által is kitűnik. A viselet egyúttal a tájszólás
határait is jelzi, mert a hol amattól megválnak, ott az ősi nyelvjárás saját-
szerűségei is hamarább pusztúlnak. S a merre változik a népviselet, ott
azzal együtt rendesen más a tájszólás is. így e területen a pilseni, píseki,
budweisi és tausi kerületek alsóbb rendű nyelvjárásait lehet megkülönböz-
tetni, a melyekhez ötödikül még a chodok sajátszerű tájszólása járúl.
A pilseni tájszólás mintegy átmeneti alakúlat a középcseh és a nyugati
cseh nyelvjárás közt. Egészben közelebb áll e vidék beszédmódja a tausi
kerületéhez, mint a prágaiéhoz. Egyes jelenségek sorából említendő, hogy
ou helyett u-t ejtenek : nás Vása si kupil klobuk; — i helyett e-t hallani:
iá te (neked) nedám; a, o, u előtt a szó elején gyakori a h: Hanka, hodelat,
huzda. Ez a jelenség a miesi nyelvszigeten is megvan. Ha valakiről kérdik,
hogy kicsoda, ilyenféle válasz járja: Tuten je sáfár ojc, a családhoz tartozóság
megjelölésére. Altalútnál így kérdezősködnek : Podme tutady do Plzni, do
práci, — Plzné,\ práce helyett. Mint a középcsehben, úgy itt is hallani az
ilyen többes számú birtokos alakokat: zednikuch, vorácuch. Rendes a ch
(h helyett) ebben : putreh, ritkább ezekben : vítreh, bratreh. Az efféle is
járatos ugyanitt: vony na nej zaluvali; nasí pa (pak) kupuvali voves (oni
és oves helyett).
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország I (2), Band 14/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Csehország I (2)
- Band
- 14/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1894
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 22.22 cm
- Seiten
- 340
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch