Seite - 492 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

492 Sei hledát huby, lafnút (ütni), kúsek, kosili; o helyetti u is gyakori: rostú — zarustly, Skurica, RuSperk (Ronsperg), brambnry kvitnú, púval, pünebí. E jelenségből azonban általános szabály nem alkotható. Sajátszerű az * és i hangok kölcsönössége is. Teljes lehetetlenség határozott szabályba foglalni azon eseteket, a melyekben i helyett e-t, vagy fordítva e helyett i-t s azokat, a melyekben a maguk helyén e-t és i-t ejtenek. A kiejtés különben is középütt áll az e és i közt: így necháli smi (jsme) példája e felé hajló z-nek, a lehla szóé pedig i felé hajló é?-nek mutatja ez ingatag hangot. Ugyanezt mondhatni a é-rő\ is, pl.: dobrl, naprld\ nestarij se, do koSili, haz umri — s viszont brecho, preSli sem, zabije mi s másokban. Az y ejtése könnyen kiérezhető beszéd közben, mert a zárt e felé hajlik a hangzása, pl. my tu lezíli\ dyl\ papirovä myt\ byl (vagy bul), stb. Az utolsó szótag nyújtása majdnem teljesen szabályszerű; a kivételek ritkák, így : vidít — védíl\ prSít — prSílo, slySít— slySíl; csak a tagadásban nevidét, neslySet hallani rövid e-t. A következő példákból ez még világosabban kitűnik : terpvd, kopál — kopála, vychládne, necháli, plíl\ koné jíli nahorú, to bysi dostála, napád\ napádlo, spláv — spláva, lá/ ji do hlavy, vybrát, vádne, stb. A szó elejéhez gyakran járul fölös mássalhangzó, még ott is, a hol mássalhangzón kezdődik á szó, így: huzeny máso humél jest, ^ai do vecera, sedi hnizko, je spárno, vdole, /é? vodnés, /<i ho dám na svrch, Dorka stlaöila vüz, stb. De viszont egy-egy mássalhangzó el is marad, így pl. a szó elején: iöko, ich, /w, struh, — vagy a közepén : Potrekov (Postrekov), Rusperk (Ronsbergj, kvétina se káti (klátíKyíov (Klícov), vou te poí (poví), to je jeno (jedno), lajce, strejce f lavice, strevice— vagy a végén : ka pa deté? (kam pak), po-jist (pojd), jest\ sík, spád (sekl\ s spadl), stb. E jelenségekhez járúlnak a mássalhangzók változásai. így 5 helyett ch-t ejtenek, pl. chcesti strachlivy voci\ doch casu (dost), a mi kelet felé egész a Moldaváig hallható. A szó végén az m gyakran ^-né változik, ha ugyan egyáltalán el nem némúl, pl. s tin sem jíl\ tan ta voda. Rybník helyett rymník-zt s fordítva písebiiej-1, upríbnej-1, mrtohlavéj-t (vrtohlavy) ejtenek; dédek, teda helyett derek, tera és fordítva zrcadlo helyett drcadlo járja. Ebben: vovésil se (ob-vesil helyett) v van a b helyén, a bedle szóban pedig b a v helyett; s kobjiliikou, pjivo pjit\ zpjívá, trapjís\ kurotvje, húzvje s egyéb hasonló példákban a b, p,v lágyan hangzik. A birtokot, családhoz