Seite - 494 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

494 néhne — jemcina, jehné helyett; stloup, lekstat, procestí — sloup, lehtat, processi helyett; mtic, mlíza — míc, miza helyett; helyett jertel; vlaskej helyett laskej orech; kuroptev helyett krotfa. Co je tohle ? to je chlap! = Cé tohle? té chlap! Gyakori a lágyítás is : prozba, mysli, neblazni, hnát, dvorecek, stb. (Klattau környékén is). Az egymásra következő sziszegők ilyféle változást mutatnak : kojce, proj za nás, a mit már Klattau felé is hallani; épen így r^ /VV, mlejsi— radsi, mlazsí helyett, stb. — chocholka, chocholous helyett kocholka, kocholous; kruchovka helyett krufofka hallható; továbbá hovor, páv, vred,, hríva, pánvicka, stb. helyett hobor,fáb, bred, ríba, pamSicka. Az 6W-ban z/ helyett mindig / hangzik: jalojice, nastojice, pihajice, stb.; hmozdír helyett moldyr. A chum, kupko, poutrubi, oumara szavakból kiesett az / (chlum, klupko, poltrubt, almara); o előtt jóformán soha sem hallható a z;; on má na oknt obr az. A főnévnél figyelmet érdemel rakom, klukom — rakum, stb. helyett, egyébként olyan a névragozás, mint a középcsehben; — brímje, brímjete, hnízdé, hnizdéte hibás analógiák mintájára. A többes genitivusban hosszú magánhangzó van : ^ z/r^ Z, v. ö. ££ vsech strán, stál u hláv, stb. Az z-tövűeket úgy ragozzák, mint A melléknévnél csak dobfí, druzí lidi járja, dWrj/ rfláö" ellenében, a mi a középcsehtől eltérő. A nyelvjárást egy Jaroméftől Chotéboíig húzódó fővonal hatá- rolja el. Legkeletibb részén laknak az úgy nevezett horáci-k, szomszédaik a cecháci-k, a kiknek területe egész Tynistéig terjed. A vidék legéjszakibb csücskében a podhoráci-k laknak, nyugat felé az átmeneti területen pedig a doláci-V. A cecháci-Y szóejtése kemény: devecka bezela do mesta pro tydle (vidle) a tyvo (pivo)] ellenben a horáci-ké lágy: péknej odéu. E nyelvjárást ama hangváltozások jellemzik, melyeknek a szótagban lévő i hang az oka. Az / */-jé nyúlik: dlouhou ulicej, s prácejde: ji s mensí zicej; a szó elején lévő i-hez nem járúl mássalhangzó : in ej, itro, iskra; a szó végén lévő pedig gyakran elesik : umnej, ZWÄ/, mint a középcsehben. Ha v előzi meg, ez elmarad s az ij-vé változik: muzoj, tatinkoj', lajc, pojdaj. Ha j áll előtte, az i ezzel egygyé olvad: krajc, zajc, vajiko. A szó közepén is kimarad néha egy-egy z, s csupán lágy mással- hangzó jelzi egykori jelenlétét: Anika, kancka, stb. A hosszú /igen gyakran / $/y)-vé szűkül, mint már fönt is láttuk : chlib, lito, sidmej zamitatityle. Az / ajakhangok után megkeményedik\peknej, behat, mesto,do Caslave. helyett /^-t is hallani ilyekben, mintplejtva, chlejstnout, pejchnout (pouchle) s mások.