Seite - 497 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

Felötlő egyes másSaíhangzók közbeékelése, mint pl. a h-k : hdnes, hluster; a d~é : di-berdla, uzdrím, kondejsiti, kozdelec; a cA-é : vochstre, bychstre, Marchce; a /-é : vejspod\ vejz (vei), bojzskej, rejkment; az ^-é : onkres (okres); az /-é : parulka (paruka). Ellenben másokat meg itt-ott kihagynak, mint pl.: vycívati (cn), mrsnej, ziásní (st), bambory (ér), rados, veseios, űfc^ poStár (pol-), Skenárice (Skle-), — úgy, mint Mies környékén. E sajátszerűségekhez még a következők járulnak : l. Gyakori hang- átvetés : netamornej (nemotornej), penvej (pevnéj), truty (rtut), cevr (ierv), palvai (pavlac), strípiti (trpytiti), picas (cíp), stb. 2. / végű birtokos névmás: dcera Schováné\ Silháne, Kopále, — Schovánkova, Silhánková, Kopálková helyett. Ezt még csak a keleti morva tájszólásokban, meg a tótságban találni. Ugyan e ragot találjuk a női tulajdonnevek végén, ha valakinek a leányát jelölik velük, pl.: Pavlíne, Anezíe, Marce, f^ocV, a. m. Pavlína, Anezka, stb., a mi kétségtelenül dévce analógiájára keletkezett, az ily nevekére pedig tovább a Schováné-féle alakok. 3. Hammern- és Hochstadtban még hallani az /-et, a mely azonban lassanként eltűnik a közép l elől. 4. Az infinitivusban van használatban, mint a keleti nyelvjárás területének nyugati részein, vagy pedig ti; jsem helyett jsu épen úgy szokásos, mint Morvaországban, pl. : ?á nejsu rozbruienej. Nyugati, éjszaki és keleti Csehország németjeinek népélete. Régibb történetírók Csehországot világrészünk közepe táján való fekvésére és szívhez hasonló térképi alakjára czélozva, gyakran „Európa szívé"-nek nevezik. S valóban Csehország nem csupán helyzete és alakja, hanem politikai és műveltségtörténelmi fejlődése s fontossága miatt is meg- érdemli némikép e kitűntető hasonlatot. Mert valamint a vér az élő test minden részéből a szívbe ömlik s onnan árad ismét széjjel, a miképen a szívből erednek az egész testet éltető erő hatalmas lüktetései: akként Csehországban is ősidők óta Európa különféle népei özönlöttek együvé s keveredtek össze, hogy onnan ismét kiáradjanak; s Európa történetének számos és igen fontos eseménye bizonyos történelmi szabályszerűséggel Csehországból indúlt ki, ugyanott volt a főszíntere s ott fejeződött is be. Hogy egy földrajzi, földtani, történelmi és még sok más szempontból ennyire érdekes ország lakosságára nézve is kiváló érdekű, azt nem nehéz belátni. Nevezetesen Csehország német lakosságú része nyújt népéleti tekintetben Cs. 63