Seite - 499 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

499 További jeles tulajdonságai e népelemnek a szellemi és anyagi javak gyűjtésére irányuló komoly törekvés, a munkához való kedv és rátermettség, józan élet- bölcseség és körűitekintő tevékenység, nevezetesen pedig a szívós kitartás, gondolkodásban és cselekvésben való férfias szabadság, nemes érzület és erre támaszkodó czéltudatos személyes bátorság és szíves vendégszeretet, mely itt ritkábban csap át könnyelmű tékozlásba, mint a déli vidékeken. Megemlít- hetjük még e lakosság kötelességtudó buzgalmát, megbízhatóságát és ügyes- ségét, mely kivált a hivatalnoki pályán elismert jelességű, végűi még némely vidékeken tapasztalható csodálatos alkalmazkodó képességét a részben nagyon mostoha helyi és időbeli körülményekhez is, nemkülönben szinte hősies önmegtagadását és mértékletességét, mely kivált a magasabb hegy- gerinczek, valamint a kevésbbé termékeny, zordonabb fensíkok lakóinak erénye. E jellemző tulajdonságokon épül föl a csehországi németségnek messze földön elismert jó hírneve. Hogy a népesség főbb részeinek sajátos vonásait is kidomboríthassuk,, az egyes főbb vidékek és törzsek szerint kell őket szemügyre vennünk. Ebben maga a természet, mint ez eltérések és ez elkülönzött fejlődés legfőbb oka, legyen a vezetőnk. Ennek nyomán haladva, az országnak főbb hegységei, folyamai és folyói szerint való tagozódása szerint kell haladnunk, a melyhez a telepedés és a további terjeszkedés is jobbára alkalmazkodott. A Cseh-erdő vidékét itt számba nem véve, minthogy arról másutt külön lesz szó, szem- lénket az ország nyugati és éjszaknyugati részén kezdjük, az Eger meglehetős hosszú folyamvidékén, a tulajdonképeni Egerland-dal. Ehhez csatlakozik a természetes tagozódás sorrendjében a Középsö Eger-vidék, a Saazi komló- vidék az Érczhegység fő törzsével. Az Eger alsó folyása a német Elbe-vidékre visz bennünket, melynek az Eger középső táján a nép nyelvén „Niederland44 (Alföld) a neve, továbbá a Leitmeritzi, a Leipa- és a Tetscheni vidékre. A határszéli hegynyúlványok mentén haladva s a vízválasztótól éjszakkeletre és keletre fordúlva, a rumburgi és Warnsdorf határ-kikanyarodáson keresztül Zwickau és Grottau érintésével a Friedlandi és a Jesckken-Iser-\\á€kxt érke- zünk, melynek Reichenberg a középpontja. Kelet- és délkeletnek tovább menve, az Óriás-hegységet és a sűrű népességű, kitűnően mívelt Felső- Elbe-vidéket és odább délnek a braunaui határbeszögellést érjük, az úgy nevezett Braunauer Ländcherit, mely az Adler-hegységig terjed, hol az odáig zárt német határgyűrű megszakad s Grulich-Senftenberg its Landskron vidékének szétszórt német nyelvszigeteiben végződik, azonban Neuhaus, 63*