Seite - 502 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

502 mértékletesség, becsületesség, jámborság és babonára való hajlam a főbb vonásai. Más részüknél feltűnő műérzék mutatkozik, melynek a műipar különféle ágaiban, a zenében és képzőművészetekben adják tanújeleit, némely téren igazán kiválót is alkotva. Míg az alsó és középső Eger mentén élő paraszt első sorban derék földmívelő, addig az érczhegységit már lak- helyének körülményei is valóságos ezermesterré tették. Annyit, a mennyit még ma is áskál érczeket, de e mellett kendert, rozsot, zabot is termeszt, már a mennyire ez magas hegyein lehetséges; továbbá erdőgazdasággal, kereskedéssel s mindenféle közlekedéssel, olykor egy kis csempészettel is foglalkozik; kanalat, kést, puskát készít (Weipertben), drótot csinál és bádogot kalapál, finomabb és durvább csipkét ver, zsinórt sodor, sujtást sző, keztyűt varr, messze földön ismeretes játékszereket farag fából, képeket festeget, vándorzenészként kóborol a világban (a pressnitzi hárfások), stb. E sokféle foglalkozás nem csekély hatással volt a népjellemre, melynek alapvonásait azonban mindez ideig nem enyésztette el; s érdekes megfigyelni, hogy még a más vidékekkel legsűrűbben érintkező tájak lakói sem vesz- tették el honi sajátszerűségeikhez való ragaszkodásukat. Mint kiválóan jellemző népies alakokat említhetjük (legalább az éjszaknyugati cseh vasútak megnyíltáig, a melyek az egész árúforgalmat magukhoz ragadták,) a reischdorfi fuvarosokat, a pressnitzi vándor-hárfásokat, a sebastiansbergi (passbergi) sertés- és libakeresked'öket, a kik Szászországban értékesítették árúikat, a joachimsthali bányászokat, a csipkeverő és sujtásszövő leányokat (Gorl-Maad), a fenyűkormos és a kocsikenőcsös embert, stb. Valamennyi előtt a reischdorfi fuvaros emelendő ki az Érczhegység jellemző typusai közül, a ki valaha majdnem egyedüli eszközlője volt a középső Eger-vidék és az Érczhegység, meg a Cseh- és Szászország közötti gabona-, uborka-, gyümölcs- és egyéb kereskedésnek. E fuvarosok régi nevezetességükről ma már alászállva, csupán az alföld és a hegység közötti, meg a Szászország felé való gyümölcs- és uborka-szállítást végzik. De régebben híresek voltak nyers modorú becsületességükről és természetes elmésségükről, mely külön- ben éjszaknyugati Csehország egész lakosságának a sajátja. Az Érczhegység vándorzenészei, a Pressnitzből és környékéről való hárfások és hegedűsök pedig, kik többnyire két—tíz személyből álló kisebb csoportokban járják be a világot s olykor Ázsiába (Indiáig), Afrikába (Egyiptomba), sőt Ausztráliába is elmennek, már épenséggel világhírűek. Ezeket is a szükség tanította mesterségükre. Mikor 1812-ben a nagy tűzvész teljesen elpusztította Pressnitz