Seite - 507 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

507 a melyek mind zordonabb természetűek és mind kevésbbé termékenyek, általán véve már a határszéli typushoz közeledik a népesség jelleme s e mellett egyes helyi sajátszerűségeket mutat. A rumburg-warnsdorfi tájon a férfiakon már a hegyvidéki jelleg mutatkozik; nem oly fürgék többé, de erősebbek és edzettebbek. A lányok kerek képűek, üdébbek és szintén erő- sebbek, mint a középső síkföldön. Ennek az egész vidéknek a természetes tagozódása, a sok különálló hegy, kúp és csúcs, a mely rajta emelkedik, nemcsak kedvez a népjelleni egyénibb fejlődésének, hanem azt egyenesen elkerülhetetlenné is teszi E tájon régi s meglehetősen élénk városi élet is fejlődött (többnyire ipari alapon). Daubától és Hirschbergtől föl az éjszaki határon Rumburgig és Schluckenauig város várost ér (Böhmisch-Leipa, Haida, Zwickau, Sandau, Bensen, Böhmisch-Kamnitz, Kreibitz, Georgenthal, Schönlinde, Warnsdorf, stb.), melyek közül majdnem mindegyiknek más-más helyi ipara s többnyire saját jellemző nyelvjárása és népéleti különlegessége van. Általában tapasztalható, hogy a lakhely magasságával és a talajnak ezzel együtt növekvő mostohaságával arányban emelkedik, a mint emelkedni kénytelen is a lakosság ipari szorgalma, szívóssága és találékonysága a meg- élhetés eszközeit illetőleg, a csehországi németség e határszéli vidékein. Sajátszerű jelleget mutat, a mint kelet felé megyünk a Reichenberg városa, mint főhely köré tömörülő lakosság, mely a Jeschken-Iser-vidéket és a friedlandi környéket lepi el, s még határozottabban tűnteti föl ezt a jelleget a délkelet felé kiágazó és Porosz-Szilézia felé országhatárúi szolgáló Oriás-hegység vidéke a braunaui kikanyarodással és az Adler-hegységgel. Minthogy e tájékon nagyobbára Szászországból és Sziléziából érkezett jöve- vények telepedtek meg s már ennél, valamint a vidék természeténél fogva is (a lejtőség éjszaknyugatnak ereszkedik alá) sűrű érintkezésben vannak német- országi (sziléziai) fajrokonaikkal, nyelvjárásuk és népjellemük is főképen ezeknek hatását tűnteti föl. Az Iser-hegység népessége közepes karcsúságú s még mindig elég erős; az Óriás-hegységé pedig ugyancsak középtermetű, de valamivel erősebb csontú, feszesebb izomzatú és szikárabb. A városi lakosság, kivált a reichenbergi, hohenelbei és trautenaui kerület számos ipartelepeé, valamint éjszaki Csehországé egyáltalán, az utóbbi évtizedekben már észrevehetően megsínylette a gyári munkát s ennek következtében már nagyobb számú gyöngébb, sápadtabb és elnyomorodottabb egyént látni soraiban. Ellenben az Óriás-hegységen a gyermekek még meglehetősen épek és csinosak, üdék és fürgék s épen nem félősek. Vállalkozó szellem, 64*