Seite - 508 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

508 munkásság, szívós tetterő, alapos iparkodás és kitartás minden dologban és fáradozásban, gazdaszorgalom, takarékosság, bizonyos egészséges, vidám életbölcseség, a társas érintkezésben szívesség, kiváló alkalmasság műszaki és szellemi kiképzésre jellemzi a reichenbergi vidék lakosságát, mely ép ezen jeles tulajdonainál fogva igen előkelő helyre is emelkedett az ipar, iskolázás, irodalom és műipar terén Ausztriában. Az Óriás-hegység lakója már némikép hegyeinek jellemével egyezőleg komolyabb, csöndesebb, de szintén munkára termett, kevéssel beérő, szerény, a régihez hívebben ragaszkodó, a nélkül azonban, hogy az újabbtól, ha jobb, makacsúl elzárkóznék. A néhol igen zord és mostoha hegyvidék s a nagyon havas telek és árvizekkel látogató nyarak még szívósabbá, kitartóbbá és bátrabbá, de némely helyütt, a szegé- nyebb tájakon, kissé borongóbb lelkületűvé is teszik. A helyenként és időn- ként nagy területre kiteijedő elzártság a hegységben rész szerint magukban álló s messze elszórt tanyák (Bauden) lakóinak erkölcseit egyszerűbbekké, őket magukat természetes vendégszeretetre, szolgálatkészségre hajlandókká teszi, a jókedvet pedig, mely e magános helyeken sem idegen, csöndesebb nyilvánúlásra készti s csak ritkán engedi messzire elhangzó dalban, újjon- gásban kitörni, mint a hogy déli, nyugati és éjszaknyugati Csehországban tapasztalható. Sajátszerű népéleti alakja az Óriás-hegységnek, a mióta a nagyipar s az útazók és a nyaralók szüntelen növekvő idesereglése egyre jobban terjed s mindinkább uralomra jut, visszaszorítván a régi hegyvidéki gazdál- kodást, ma már aránylag kevesebb van. A már teljesen a kor színvonalán álló vezetők, a hegyi kalaúzok népségét nem számítván, mindenekelőtt a hegyi postást, a háti kosaras és a hordóvivő embert kell említenünk, ki a völgyek, lejtők és alacsonyabb fekvésű tanyákból vizet, tejet, kenyeret, lisztet, stb. czipel sajátszerű háti kasokban és ú. n. borjú-iszákokban a Schneekoppe s más csúcsok tetején álló vendéglő-tanyákba. Népviselet. A csehországi németség népviselete századunk közepe tájáig elég változatos és részben eredeti is volt. A legjobban megállapodott és a legújabb időkig főnmaradt viseletek egyike az egerlandi. Ennek régibb alakja némikép hasonlított a németországi altenburgi parasztokéhoz. A férfiak bő, kecskebőr bugyogót viseltek, mely a térdük alatt korczolódott a lábhoz, továbbá barna, vagy fekete, gallértalan posztó kabátot, melyen sűrűn rakott érczpitykék fénylettek. Durva bőrczipők, harisnyák, ezüst hímzésű vörös mellény, kivarrott, vagy sokszor szintén ezüst szállal hímzett nadrágtartó