Seite - 511 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

511 ízlése. Csehország németjeinek izmos, iparkodó és mozgékony faja az ország határszélének oly sokféle természetű vidékein mindenütt meg tudott gyöke- resedni s lakhelyeit is alkalmazni tudta az annyifélekép változó természeti és időbeli körülményekhez. Nem csupán a legtermékenyebb, kövér talajú folyamvölgyekben ütött tanyát, hanem megtelepedett a mostoha és zord fensíkokon és a még zordabb, terméketlen hegygerinczeken is. „Nem a görög hegyeken, — írja dr. Stamm Nándor, az érczhegységi nép elhúnyt leírója, — Részlet a Kaaden melletti Brunnersdorf faluból. nem az Olympus közelében, nem is az Apennineken, a Pyreneusokon, vagy a Kárpátokban, sőt az Alpesek között sem, tehát nem Európa legmagasb hegységein ért legmagasbra az emberi település társas művelődési munkája, hanem az Erczhegység gerinczén!u Itt ugyanis 3.000 lábnyi magasságban (1.172 méternyire a tenger színe fölött) egy egész város áll, az iparűző Gottesgab s körötte több kisebb helység, fönn a „Sonnenwirbel" (Keilberg) tőszomszédságában, az Erczhegység magas ormain. Az a népfaj, a mely itt letelepedett, nem riad vissza semmiféle magasságtól, a mint nem ijed meg a föld sötét mélységeitől sem s 1.000 méternyire s még ennél is egyre