Seite - 518 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

518 hegység vidékein ismét a hosszú, kilométernyire is elnyúló helységek és szétszórt tanyák typusába megy át s az amott mind általánosabbá váló kőépítmények és vegyes szerkezetű házak helyét itt újból az egyszerű, gerendákból összerótt faház foglalja el. Ezzel az éjszaki és keleti Csehország határvidékein uralkodó háztypussal találkozunk még tovább a Jeschken- Iser-vidékig is, a hol régebben legalább a meredek, mélyen alányúló tetejű földszintes ház volt a közönséges. A jobb módú városokban, mint Trautenau- ban, Hohenelbében és Reichenbergben azonban ez az egyszerű faház-typus részben a rámás szerkezettel vegyesen több emeletű alkotmánynyá is fejlődött, a melynek szép arányaikkal feltűnő példái igen festői csúcsíves homlokzatokat és faoszlopokon nyugvó tornáczokat mutatnak. Az említett városokban a népies építkezésnek még nem egy ily érdekes emléke áll és szolgál ma is lakásúl. A termékeny nyugati országrész többnyire tekintélyes kiterjedésű parasztudvarainak frank typusú házaival ellentétben keleti Csehország, kivált az Óriás-hegység vidékein már a szerényebb ószász jellegű, egy födél alatt meghúzódó hajlék az általános. Az Óriás-hegységben, a hol a földmíves mostohább éghajlati, talaj- és térbeli körűiményekkel kénytelen számolni s a mezőgazdaság helyett inkább baromtenyésztésre, erdőgazdaságra, pásztor- kodásra és háziiparra van szorítva, ehhez képest módosúl a házépítés is. A hegyek füvet bőven termő lejtőin, patakok és források közelében, hol kis nyája elég takarmányt és italt talál, állított magának az Óriás-hegység ősi pásztornépe legszívesebben hajlékot, mely ez egész vidéken mindenfelé egyforma nagyságú és alakú s Baude (bódé) nevet visel. E hajlékok kétfélék, ú. n. nyári és téli tanyák; amazok szellősebb, könnyedebb építésűek, mint- hogy csupán nyáron át laknak bennük, s körülbelül ugyanaz a rendeltetésük itt az éjszakkeleti cseh hegyvidéken, a mi a havasi kunyhóké egyebütt. Alapzatuk többnyire kőfal, melyen gerendákból összerótt, egyfödelií faház áll. Ebben a lakószobák, az istálló, a tejes kamra és a félszerek, stb. mind egy közös tető alatt állanak. A padlás, a melyre rendesen a ház külső oldalán álló lépcsőn kell fölmenni, egyúttal széna- és egyéb takarmány- tartóúl, sőt a gyermekek és a cselédség hálóhelyéűl is szolgál. Mostanában azonban az Elbe felső vidékén az istállót már a lakóház mellé is építik, de mindig úgy, hogy vele keresztben vagy mögötte álló melléképületként szorosan kapcsolatos. A belső helyiségeket a falak deszkabéllése védi belül s külső faburkolata oltalmazza kivűl a hegyvidék, kivált a magasb helyek zordonabb időjárásának viszontagságai ellen. Általában véve a tanyákat úgy