Seite - 526 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

526 Minden igazi Eger- és Elbe-vidéki parasztlakodalom egyik nevezetes tartozéka a kelengyés kocsi (Plunnawogn, az Elbe alvidékén „Brautfuder"). Rakományának főrésze ősidők óta a többé-kevésbbé tarka festésű nyoszolyák, a díszes bölcső, a sütőteknő és a rokka, a melyen menet közben rendesen a menyasszony keresztanyja vagy a nyoszolyólányok egyike font; továbbá a vaskos, tarka virágokkal ékes és sokszor szépmívű érczkapcsokkal kivert ládák és almáriomok a ruha- és fehérneművel. Egy kosár szappannak és a lábbelinek sem szabad volt a fölszerelésből hiányoznia. Mindennek a leg- tetejében pedig a kelengye legfontosabb része, a menyasszony anyjának büszkesége : a selyemszalagokkal és csokrokkal ünnepi díszben pompázó dús ágynemű. A duzzadó vánkosok és dunnák hegyében fekszik a kereszt- anya-vánkos („Tuatkissen", vagy „Zöllerl"), a mely szalagokkal van föl- czifrázva és amuletekkel teli aggatva. A kocsi tetején ülnek a komaasszonyok (a menyasszony kereszt- és bérmaanyja) s onnan süteményt és aprópénzt szórnak. A felső Eger-vidéken takaros ökrös szekéren, vagyonosabbaknál rendesen négyfogatún viszik a kelengyét, s a pántlikákkal, csengőkkel és csörgőkkel fölezifrázott fogat zeneszóval és a legények újjongása közben vonúl be a menyasszony új otthonába. Az alsó Eger- és az Elbe-vidéken szépen fölszerszámozott derék lovak vannak a kocsiba fogva, s útközben a tetején a vőfély vagy a „Salzmäste" (az ünneprendezőnő) szorgalmasan köpül a nagy vajas köpűben. A kelengyés kocsi útját is szokás kötéllel elzárni, hogy valami kis váltságdíjat csikarjanak ki az elhaladó násznéptől. Gazdagabb lakodalmaknál az első kocsi után többnyire még két kisebb kocsi megy, a mely faedénynyel és gazdasági eszközökkel van megrakva. Rendesen a menyasszony hozományához tartozó tehenek, borjak és juhok is követik a menetet. A tachaui vidéken valaha egy fekete tyúkot vittek a kelengyés kocsi után a hitvesi hűség zálogáúl. Említendő még a régebben minden vidéken általános „fölkontyolás" („Brauthauben") szokása. Néhol a menyegző első napjának éjfelén, másutt, pl. Daubában és környékén csak a második napon, az ú. n. „ asszony tánczoltatón", a menyasszony barátnői leveszik fejéről a nászkoszorút („Nest" vagy „Hochzeitskränzl") s ünne- pélyesen ráteszik az asszonyfőkötőt. Mint sajátszerű szokás jegyezhető még föl, hogy Altreichenbergben a menyasszony az esküvő utáni első éjszakát még a szüléi házában s az ő oltalmuk alatt töltötte és csak másnap, reggeli templomba menés után történt a vőlegény házában az új rokonokkal való testvérpohár-ürítés, mire az új pár ekkor már megkezdhette házaséletét.