Seite - 530 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

530 helyett az ú. n. „bősz menyasszony" (az ősgermán Berchta istennő) jár. Karácsonyi játékok és bethlehemek egyszerűbb, házi és családias alakjukban, legfölebb a szomszédság, mint nézőközönség előtt, mindenha szokások valá- nak Csehország német tájain. Éjszaki Csehország határvidékein (Warnsdorf, Rumburg, Schluckenau körűi) 10—14 éves gyermekek kis csapatokká egyesülve járnak ilyen bethlehemes játékok előadására házról-házra s köztük az egyik a kis Jézus, a többi Szent Miklós, Szent Péter, az angyal és a Rupprecht szerepét játszsza. Ez a darab komikusa, ki rendesen botorkálva támolyog be az ajtón, mikor „Rupperus, Rupperus, jöjj be!a kiáltással beszólítják. E szokás a Leipán túl is honos. A karácsonyi játékokat rendesen felnőttek adták elő, a kik egész vidékeket is bejártak s mindenféle adományt gyűjtöttek egybe; így e játékok a faluk szegényebb emberei számára jóformán mellékkeresetűi voltak tekinthetők. A legteljesb kifejlődésig ott jutottak a karácsonyi játékok, a hol bizonyos házaknál mintegy állandó színpadjuk volt, mint pl. hajdan a jezsuiták kollé- giumában, a hol a tanúlók világi tárgyú darabokat is játszottak; továbbá Alt-Reichenbergben, hol a bethlehemi jászol állításának éjszaknyugati Cseh- országban dívó szokása igen kedvelt volt; legfőkép azonban Alt-Egerben, hol a közeli Nürnberg példájára karácsonyban, húsvét- és pünkösdkor a vásártéren, egy magas deszkabódéban tartották a karácsonyi színjátékot, melyre az előadó legények egy „Praecursor" (hírnök) vezetése alatt hívták meg a városbeli családokat. E kezdetben tisztán vallási színjátékokból fejlődött Egerben lassanként a világi népies színjáték. A nyilvános karácsonyi színpadok különben már rég eltűntek s a karácsonyi játékok utolsó maradványaképen ma Egerben már csak az a szokás él, hogy a templomi karénekes fiúk a karácsony előtti estéken egy díszes kosárban fekvő kisded Jézust visznek a polgári házakhoz s ott karácsonyi énekeket zengenek, a miért aztán némi ajándékot kapnak. Ilyféle bevezetés után kerül a sor a nép legnagyobb téli ünnepére, a szent karácsonyra. Ennek legkiválóbb része a karácsonyest. Ez a varázs- erejű „tizenkét éju (karácsonytól vízkeresztig) ú. n. „anya-éjszakájau s a többi ehhez képest csak másod rendű („Untemächteu). E tizenkét szent éjjelen az ősgermán pogány hit szerint megnyílt az ég, s az istenek, a fehér lován nyargaló Wuotan vezetése alatt végig száguldoztak a földön. Ezért a sorsvető éjek rejtelmes sötétsége a nép lelkében évenként újra meg újra fölébreszti a titkos és természetfölötti hatalmak sejtelmét, a melyek e malasztos időben