Seite - 532 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

532 hal44 (édeskés-keserű mártással elkészített ponty) a fő étele a karácsonyi vacsorának, kivált éjszaknyugati Csehországban, melyhez rendesen gombócz, karácsonyi kalács (Stolle) és a búzalisztből sütött „karácsonyi koszorú44, a hajdan hegytetőről alágurított tűzkerék utolsó emléke járúl. Ugyancsak régi hagyományos eledelek még ez alkalommal a halleves, Saaz környékén a zsemlyés tej, Reichenbergben a mákos tej („Mou-Melch44), aszalt gyümölcs, alma, dió, némely tájon pedig a sós hering. Éjszaki és keleti Csehországban, példáúl Daubában, az Óriás-hegységben és a hozzá közel eső erdős tájakon a savanyú gombának sem szabad e napon hiányoznia az asztalról, melyet ilyenkor hétféle eledellel kell megrakni. A rendesen egész napi böjtre következő ünnepi vacsora alatt és után számos híven megőrzött ősi népszokás gyakorlására nyílik alkalom. Bőjtölése jutalmáúl az, a ki magát az egész napon át minden eledeltől megtartóztatta, éjfélkor meglátja az arany tengeri malaczot a felhők közt szaladgálni, a miben Froo arany vadkanjára való emlékezés rejlik. A kinek a karácsonyesti vacsora alatt nem látszik a falon az árnyéka, az a jövő évben meghal; ép így az is, a kinek az alma fölmetszésénél annak magvai nem mutatnak ép „csillag44 -ot (Eger-vidék, Érczhegység, Reichenberg, keleti Csehország). A gazdasszony gondosan egybegyűjti a halszálkákat s a vacsora egyéb hulladékait, a melyeket aztán a gazda a kertben és a szántóföldön ás el, mint az Eger-vidéken tartják, a „Zemba44 (Zember) számára, a mi nyilván hajdani áldozatok emléke. Rosenthalban és Ruppersdorfban s másutt ugyanez okból egy frissen fölszelt kenyeret hagynak „a mennyei vendégek44 számára az asztalon. Némely házban hasonló okból nem takarítják le az ünnepi asztalt. Az így tisztelt természeti erők és egyéb szellemek aztán viszonzásúl föltárják a jövő titkait. A gazda karácsony éjjelén megrázogatja a gyümölcsfáit, hogy bő termésűek legyenek. A leányok is megrázzák a fákat s aztán hallgatódznak, hogy merről jön a szél, vagy honnan hallatszik az első hang, mert arról a tájról jő a vőlegényük. Ha vasat hallanak csörömpölni, kovács, ha fát roppanni, ács lesz, stb. Idősb emberek megfigyelik az eget s azt tartják róla, hogy fényes karácsonyéj sötét (vagyis teli) csűrt, sötét pedig világos (üres) pajtát jelent. A házi állatok is kapnak a karácsonyi kenyérből, sőt még a kútba is dobnak belőlük, hogy a vize ki ne apadjon. Az egész természetnek legyen része a nagy ünnepben! így éjszakkeleti Csehországban a fák rázogatása közben e mondókával hívják meg őket az ünnepi lakomához: „Ihr Bäumlein, kummt olle rein, asst olle mit, asst, dosstr strutt, trot, dossr biegt!44 (Fácskák, jertek