Seite - 534 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

534 Efféle borzalmasabb titokzatosságú szokások azonban ma már inkább csak szóbeszéd, mint gyakorlat tárgyai. Alapjában véve a karácsony az öröm és a szeretet ünnepe, s az csak a csehországi németség lelkületének jámbor indulatára vall, hogy e főünnepen gyermeteg naivságú hálás örömérzettel terjeszti ki szerető gondoskodását még halottaira, sőt még a néma termé- szetre is. Önként érthető, hogy ebből a túláradó szívbeli szeretetből és benső- ségből kiváltképen a gyermekek veszik ki a részüket, a kiket karácsonykor minden mások előtt igyekeznek megörvendeztetni. A Zember, a Rupprich s a többiek mind csak előpostái voltak a karácsonyi kis Jézusnak (Born-Kinl), a ki most maga hozzn el ajándékait. Lefekvés előtt a gyermekek kendőt terítenek az ablak közelében álló asztalra a várva-várt ajándékok elébe. Az éjféli mise alatt vagy után négy fehér lovas arany kocsiján (Wuotan is fehéres szürke paripán nyargalt) átvonúl a kis Jézus a városon vagy falun. A házak gerendái megroppannak, ezüstszavú harangocskák csendülnek meg, halk zárcsikordúlást és ablakzörrenést hallanak a reménykedő gyermekek álmukban, s reggelre kelve ott a sok drágaszép ajándék előttük! A fenyű- fácskáról (az ősgermán emlékfa utódjáról, melyet minden nevezetes ünnepen állítani szoktak hajdanta) ragyogó gyertyafényben csillog a sok aranyos dió, alma, meg egyéb holmi, a mivel a háznép apraját-nagyját megörvendeztetik. Szilveszter (ó-év) estéjét, melyet a nép második vagy „öregu karácsony- estének is nevez, majdnem ugyanazon a módon, de mégis kevésbbé kiváló- képen ülik meg, mint a nagy karácsony böjtjét, melynek emez csak halványabb mása és utóünnepe. A következő évre szóló sorsintézés szándéka rejlik abban a népszokásban, a melylyel ki-ki lehetőleg valami örvendetes és jó cselekedetet igyekszik az új-év reggelén legelső tettül végrehajtani, valamint abban a törekvésben is, hogy e napon a „szerencsét hozó" ifjúsággal óhajt mindenki legelőször találkozni. Mint sajátszerű szokás említendő az egerlandi szépség- áldomás („Schöntrinken"), melyet a falu legényei új-év délutánján a leányokkal ezek szépségére isznak. Viszonzásúl a vízkeresztnapi erő-áldomást („Starktrinken"), a melyet az ifjak erejük épségben maradására ürítenek, a leányok fizetik. Az új-év énekszóval köszöntésének hajdan általános szokását ma már mind kevésbbé gyakorolják. Hasonlót mondhatunk a három királyjárásról is, mely azelőtt vízkereszt napján kivált a kisebb városokban divott. Ez a kará- csonyi ünnepkör utolsó napja, s éjszakája az utolsó a sorsleső éjek sorában. Mint a titokzatos varázszsal és malaszttal teljes szent idő záradékát, hajdan