Seite - 545 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

545 a „Büllmatzschnitter" („Billmesschneider") nevű arató-démon, amely arany sarlójával (Donar jelképe) bizonyos napokon keresztűl-kasúl jár a gabona- és lenföldeken és megvagdalja a növényeket. A ki egy-egy barázdát kihágy a vetésnél, az még abban az évben meghal. A marha első kihajtásának napja Csehország legtöbb német vidékén ősi idők óta sajátszerű szokásokkal járó ünnep; kiválóan pedig a Cseh-erdőben és az Óriás-hegységben, a hol a zordonabb tájakon csak június 24-én lehet a marhát a nyári legelőkre föl- hajtani, a mely nap aztán ünneppé lett. Ősrégi német mezőgazdasági ünnep a Tachau vidékén (nyugati Csehországban) még ma is szokásos jégeső-ünnep („Schar-" vagy „Schoafeier"), mely azonban csak a kereszténység hatása alatt lett valami ősi ekeáldó vagy napfordúlati ünnepből ilyenné, s ma abban áll, hogy a környék összes faluinak lakói égő gyertyákkal körmenetben megkerülik a vetéseket. A szerencsésen betakarított termés miatti öröm nyilvánúlásai a sarlóakasztás („Sichellege", „Sichelhenke", Schönbach táján „Flona") és a komlókoszorú (Saaz környéke) ünnepe. A mint az utolsó vitel gabona vagy az utolsó kosár komló föl van rakva a szekérre, az öregbéres szekerét és lovait virágokkal és szalagokkal díszíti föl s a munkások dalolása és újjongása közt hajt haza. A leányok és legények közül némelyek botokra vagy gereblyéikre tűzött virágbokrétákat tartanak a szekér tetején ülve, mások meg dalolva kisérik a kocsit, vagy mellette mennek. Miután a szekér otthon födél alá került, a háznép apraja-nagyja a nagy szobába gyűl össze, a hol az arató munkásnők elseje vagy az öregbéresné egy gabona-kalászok- ból és virágból font koszorút nyújt át a gazdának s ugyanolyan bokrétát a feleségének és hozzá a Saaz körüli dús termésű vidéken így szól: „Gabona- koszorút hozunk, a mely tövis és bogács közt, hó alatt, esőben, szélben termett, s kívánjuk, hogy az Isten bőséggel áldja meg kendet!" Némely helyütt a fejére is teszik a gazdának a koszorút. Másnap reggel a koszorút és bokrétát a szoba szenteltvíz-tartós szögletébe akasztják s azon a tisztes helyen hagyják egészen a következő aratásig. A koszorú átadását víg lakoma követi, melyről a minden nevezetesb ünnephez tartozó zsemlyés tejlevesnek és mézes köleskásának nem szabad hiányoznia. Ének és zeneszó mellett tánczmulatság fejezi be az aratóünnepet. Igen festői s néhol valóban hangúlatos idylli jelenség a híres komló- termő vidéken, kivált annak legnevezetesb részén, a Saaz-környéken a komló szűr et („ Hopfenpflückerfest"). A komlószedők („ Hopfen weiner") kihúz- gálják a földből a karókat, levagdalják a termést; aztán a hosszúkás, vagy Cs. 69