Seite - 546 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

546 kerek lugasok alá telepedve s alattuk napsütés és cső ellen jól megvédve ül örege-iQa s nagy, kerek, lapos kosarakba szedik az aranyos-zöld, illatos komló-bugákat. Közben dalolgatnak és mesélgetnek, s ha munkájuk véget ért. a legszebb komló-indákat és a legnagyobb bugákat kerti virágokkal, meg illatos füvekkel vegyes és tarka szalagokkal ékített nagy koszorúba kötözik, a kocsit és a lovakat is virággal díszítik s dalolva, újjongva mennek haza felé a komló-koszorú ünnepére, melynek további része egészen olyan, mint az arató-ünnepé. Ujabban, mióta a mezőgazdaságnak nem igen kedvező nagyobb szabású ipari és közlekedési élet a gazda és segédmunkásai közötti, hajdan patriarchalis viszonyt nagyon megváltoztatta, egyéb népszokásokkal együtt a parasztságnak hagyományos arató és szüreti ünnepeiben telt egykori kedve is megcsappant. A legutóbbi években aztán a műveltebb körökből indúlt ki mozgalom arra nézve, hogy a régi mezőgazdasági népszokások megint fölelevenedjenek; így pl. 1891 őszén (okt. 20) Pomeisel környékén (Saaz vidékén) a gazdasági kölcsön-egyesület rendezett nagyobb- arató- ünnepet. A cséplőknek, kiket mostanában már egyre szűkebb térre szorít a gőz- cséplőgép, szintén megvannak az ő régi szokásaik, csakhogy a kevésbbé költőies jelenkor ezekből is sokat kiirtott már. A cséplés befejezte („Aus- drusch") után a cséplő-ünnep („Drischellegfest") következett. A ki az utolsó csapást ütötte az „utolsó szalmá"-ra, annak jutott az ú. n. „öreg", a kivel őt aztán boszantották. A szomszédot, a ki egy kissé megkésett a csépléssel, szalmabábbal lepték meg s a feleségének is egy kis zsúpszalmát csempésztek be a konyhájába, a tűzhely mögé, hogy legyen mivel tűzet gyújtania s megfőznie a cséplők lakomáját. A mezőgazdasági jogszokások némelyike is fönmaradt még egészen a legutóbbi évtizedekig. Ilyen pl. a „törvénykéz" (Gerichtshand) és a „helység kalapácsa" (Gemeindehammer), a melyet az Eger-vidék s az Erczhegység némely községében még ma is házról-házra körűihordoznak. A kerületi székvárosokban is fejlődtek a csehországi németség hagyományos szokásaiból egyes népünnepek, minők a czéllövők egyesületeinek ünnepei Egerben, Karlsbadban, Saazban, Kaadenben, Komotauban, Aussigban, Lcitmeritzben, Reichenbergben, Trautenauban s egyebütt; továbbá az Íjászoké éjszaki és keleti Csehországban, példáúl Rumburgban s Leipában, legújabban pedig Komotauban is, valamint az Eger mellett Schlackenwerthben a legények czéllövő napja („Geseilenschiessen").