Seite - 550 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

550 Az Eger és az Alsó-Elbe termékeny tájain az öröklött jó mód s az azzal együtt járó derültebb életfölfogás, a kevésbbé áldott hegyvidékeken meg, kivált az Erczhegységben és a Cseh-erdőben a házi és a házon kivűli foglalkozás azon nemei (pásztorkodás, favágás, csipkeverés, fafaragás, kosár- fonás, kendertilólás, fonás, stb.) kedveztek a dal dúsabb tenyészetének, a melyekkel munka közben is nagyon jól megfér a szórakoztató énekelgetés. A népdal történelmi nyomai a messze múltba vezetnek vissza. Az ország legrégibb történetírója (Cosmas) említi, hogy Prága első püspökének ünne- pélyes bevonúlásakor 973-ban egy ?ié7net ^Leich^-eX. (dalt) is énekeltek. A népies német elbeszélő költészetnek is igen régi nyomait látjuk. A német irodalomban fönmaradt legrégibb bányászdal is csehországi (kuttenbergi) eredetű s egy 1413—14 körüli eseményre vonatkozik. Egy más, szintén régi (a XVI. századból való) népdal pedig egy sörivó-versenyr'ól szól, a melynek Joachimsthal érczhegységi bányaváros volt a színtere. A csehországi németek népdala általában és igazi mivolta szerint a főbb német törzsek népdalcsoportjaihoz illeszkedik, a melyekkel mindenkor oly közeli és élénk közlekedésben álltak úgy a kereskedelmi, jogi és irodalmi élet terén, mint a sok háborúskodás, a diákok és vándorlegények idestova járás-kelése útján. Egyesekben azonban a csehországi németség népélete önállót is alkotott, vagy legalább számos német dalt a maga körülményei- hez és a saját szellemében idomított át, a minőkből jókora gyűjtemény telnék ki. Ilyen gyűjtemény azonban mindeddig nem jöhetett kívánatos alakban létre, minthogy a hozzá kellő nyilvános támogatás és buzdítás nem volt meg. Csehország német népdalainak tág körre terjedő vidékei, a melyek déli Csehország által összefüggnek belső Ausztria német népdalaival, a széles határgyűrű minden táját magukba foglalják. De azért a dal nem mindenütt ugyanazt a dús fejlődést mutatja. A német népdal fő vidéke mégis az ország nyugati fele. Ott virágzik a Cseh-erdőtől kezdve föl a legtávolabbi éjszak- nyugati tájakig, föl az Erczhegység ormaiig s az Eger és Elbe mentén régóta a legdúsabban. Nyugati Csehországban különben is erősebb a népnek zenére, énekre s költészetre való hajlama; míg ellenben kelet felé e föltűnően csökkenő tehetséget a képzőművészetek s kivált a festői iránt való fejlettebb érzék pótolja. A népdal legegyszerűbb, legősibb és leggyakoribb alakja, a „négysoros", melyet tágabb körben régibb idő óta a „Schnadahüpfl" nevén ismernek és sokáig csupán az alpesi vidékek sajátosságának tartottak,